Közösségi udvar – 2023 – Gyüttment Fesztivál

Amikor 2013-ban végigjártunk 20 társadalmi fenntarthatóságra törekvő közösségi kezdeményezést, sok olyan mintázatot találtunk ami akadályozza a közösségalkotást. Ekkor született ez a credo:

“Mindennek megvan a maga természete:
A közösséget alkotó embereknek
Az általuk létrehozott közösségnek
Azoknak az ügyeknek és tevékenységeknek, amit a közösség megvalósít
… és valójában minden szituációnak, amibe a közösség kerül.
A dolgok természetének a felismerése és az ehhez illesztett közösségi rendszerek kialakítása a kulcsa a jól működő közösségeknek.
Ez a fejlesztői munka pedig a közösség vezetőinek a felelőssége!”

Amikor szűkösségről beszélünk sokan arra gondolnak, hogy a pénzhiány van a fókuszban, azonban ahogy a permakultúra 8 tőke koncepciója is megmutatja, a pénz csak az egyik dolog, amiben szűkölködhetünk. Ha a közösségi együttműködés felől közelítünk, akkor az egyik olyan hely, ahol hatalmas pazarlás van, a közösségi rendszerek, azaz az emberi, társas és kulturális tőke területe. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ezeken a területen hatalmas potenciál van a kezünkben, amit át lehetne konvertálni anyagi, pénzbeli tőkévé is.

Azonban jelenleg nagyobbrészt képtelenek vagyunk ezt a potenciált kihasználni. Sőt lépten nyomon azzal találkozok, hogy pazaroljuk a lelki energiánkat fölösleges, túldimenzionált konfliktusokra, kapcsolati lehetetlenségekre, a bizalmatlanságból származó lelki fájdalmakra. A közösségek hajója – amiben együtt evezünk – időnként olyan mint egy kivénhedett, minden eresztékében eresztő hajó.

Majd ebből következően nagyon jó ötletek, ügyek nem kerülnek megvalósításra, képtelenek vagyunk eredményeket elérni, majd amikor kiégve feladjuk egy nagy rakás erőfeszítés megy a kukába. Persze mindig mondhatjuk, hogy mennyit tanultunk belőle és lelkiekben-szellemiekben fejlődtünk és ez így is van, de a világnak végre szüksége lenne nem csak arra, hogy a kudarcainkból tanuljunk, hanem arra is, hogy képesek legyünk egy alternatív társadalmat felépíteni.

Miért nem használjuk ki az emberi együttműködésben rejlő potenciált?

Egyrészt tudomásul kell venni, hogy mi vagyunk a varjak nemzedéke, azaz egy olyan individuális társadalmi korba születtünk és szocializálódtunk, ami nem az emberi kapcsolatok javítására volt optimalizálva. Tehát, ha közösséget akarunk alkotni akkor most vagyunk kénytelen ledolgozni ezt a hátrányt.

Másrészt téves hiedelmek nehezítik az életünket pl.:

a közösségekben nem kell vezető
a hierarchia maga az ördög
a menedzsment rendszerek csupán multis huncutság,
mindenkinek van szája, így megbeszélni is tudunk
csak szeressük egymást gyerekek és az mindent megold

Aztán amikor a saját bőrünkön rájövünk, hogy a természetben is van hierarchia és így a közösségben is, mint élő rendszerben törvényszerűen jön létre a vezetés, sőt elkezdjük értékelni azokat a menedzsment rendszereket pl. az agilitást amit a multiban utáltunk, akkor pedig az a probléma, hogy nem tudjuk hogyan, milyen folyamatban lehetne eljuttatni a csapatunkat oda, hogy összerendezze magát és képes legyen egy magasabb szinten együttműködni.

Ebből a tapasztalatból beszél Mabel Canada, Lakabe ökofalu egyik alapítója egy közelmúltban lezajlott Spanyol ökofalu találkozón:

Mit üzensz a világ közösségeinek? (kérdezték tőle)

Azt mondanám nekik… bátrabbaknak kell lennünk. Sokat kell kockáztatnunk. És amikor problémákkal kerülünk szembe, meg kell oldanunk őket. Minden gondot meg kell élnünk, mert belőlünk származnak. Nem húzhatjuk túl sokáig az időt, de nincs instant megoldás sem, az egész utat be kell járnunk. Találjuk meg a jó ritmust hozzá. Ennek az útnak van vége, és gyönyörű. A szabadság hatalmas tere, a cselekvés és megerősítés végtelen forrása vár. És sok csoportmunka.
Hiszek benne, hogy a világnak rengeteg olyan emberre van szüksége, akik képesek csoportban dolgozni. Képesek meghallgatni egymást, vigyázni egymásra, és képesek támogatni a folyamataikat. Az emberek tudják, mit akarnak, de nem tudják hogyan érjék el azt, mert nem tudnak kapcsolódni egymáshoz, amikor találkoznak, amikor beszélnek.
Így a társadalomnak égető szüksége van azokra az emberekre, akik segíteni tudnak ebben nekik, hogy az emberek tudjanak beszélni, és együttműködni egymással.
Ez a mi utunk. Higgadtnak, és nyugodtnak kell lennünk, mert a másik oldalon kétségbeesés van, és sürgetettség. A változás sokkal gyorsabb lesz, mint hisszük.”

Az idei közösségi udvarban arra keressük a választ, hogy a bennünk, az együttműködésünkben rejlő potenciált hogyan lehet aktiválni és ezáltal hogyan tudunk gazdag, bőségben élő, valódi közösségeket létrehozni.

A közösségi udvar programtartói pedig pontosan „azok az emberek”, akik segíteni tudnak abban, hogy közösséget tudjunk alkotni. Hiszen az idei évben is a Közösségi udvar műhelyeit a Közösségi Facilitátor Hálózat tagjai tartják.