Nyitócikk a Gyüttment Találkozó idei mottójához
Olvasási idő: 10 perc
Az idei Gyüttment Találkozó mottójaként a bőség a szűkösségben témát választottuk. Ez nem véletlen, hiszen az egyre szaporodó válságjelenségek sokféle szűkösséget okoznak az életünk számos területén. Az elmúlt években megismerkedtünk a vízhiánnyal, korlátoztak minket a szabad mozgásban, egyre nehezebb a termőföldhöz jutás és egyre kevesebbet ér a keresetünk. Felmerül a kérdés, hogy hogyan biztosíthatom magam, családom és helyi közösségem alapvető szükségleteit ebben az egyre bizonytalanabb és erőforráshiányosabb világban? Pedig a stabilitás és biztonság talán elérhetőbb, mint gondolnád! Ha nem csak egy szűk keresztmetszeten, a vagyoni helyzetünk, pénzügyi tőkénk mentén mérjük fel az erőforrásainkat, jelentősen növelhetjük ellenálló képességünket az eljövendő kihívásokkal szemben.
Ethan Roland permakultúra tervező és oktató modelljét, a 8 tőke rendszerét szeretnénk most bemutatni, amely új perspektívát és keretrendszert adhat az erőforrásaink feltérképezéséhez. Ethan a New York-i Hudson folyó völgyében él. A kazahsztáni vad almaerdőktől a thaiföldi trópusi ökoszisztémákig a világ minden táján tanulmányozta és gyakorolta a regeneratív tervezést. 2009-ben kollégáival közösen egy pénzügyi permakultúra rendszert bemutató esemény rendezésén dolgozott, és ennek keretében kezdtek a tőkéről új felfogásban gondolkodni. Az alapötlet az volt, hogy mi lenne, ha a tőke fogalmát kiterjesztenék a pénzügyi tőkén túlra, és más megjelenési formáit is megfogalmaznák, valamint kimutatnák az egyes tőkék közötti tranzakciókat is. Ebből a gondolatból nőtt ki a tőke nyolc formájának keretrendszere, amely a következő elemekből áll:
pénzügyi tőke, tárgyi tőke, szellemi tőke, spirituális tőke, tapasztalati tőke, élő (vagy természeti) tőke, társas tőke és kulturális tőke.
Ethan csapata elkezdte vizsgálni, hogy mi mindent cserélnek egymás között, miközben tanfolyamokat szerveznek és permakultúrás rendszereket terveznek, mert felismerték, hogy nem csak a pénz áramlott ebben a rendszerben. Kiindulópontként az emberiség által felhalmozott szellemi tőkét vették alapul. Munkájukban azt a több évtizedes permakultúra tudást alkalmazzák, amelyenek koncepcióját két ausztrál ökológus, Bill Mollison és David Holmgren dolgozta ki az 1970-es években. Ez egy folyamatosan termelődő és rendkívül gazdag tőkeforrás, hiszen a szellemi tőkénk az előző nemzedékek és a most működő tudásgazdák által felhalmozott tudáson alapul. Elképesztő, amit az internet lehetővé tesz számunkra, ma egy pillanat alatt annyi szellemi tőkéhez juthatunk hozzá, mint a történelem bármely más időszakához képest összesen!
Aztán ott van a gyakorlati tudás növekedése: ahogy egy ötletből, a megszerzett tudás felhasználásával, a kivitelezés során tapasztalatokat gyűjtünk össze, úgy alakítjuk át a szellemi tőkét tapasztalati tőkévé (pl. egy permakultúrás kert kivitelezése során). Ethan csapata elkezdte látni ezeket az áramlásokat és észrevették, hogy mindenki csak a pénzügyi tőkére koncentrál, mintha az lenne az egyetlen létező tőkeforma és eközben rájöttek, hogy ez a szűk látókörűség a szűkösségünk egyik okozója!
Mivel a pénzt és az aranyat nem tudjuk megenni, az emberi túlélés szempontjából alapvetően fontos az élő, vagy másképp fogalmazva természeti tőke, ami az élet alapja. Az étel, amit megeszünk, a víz, amit megiszunk, a levegő, amit belélegzünk, mind a körülöttünk lévő élő rendszerből származnak. Ezért az élő tőke építése túlélésünk egyik alapvető kulcsterülete.
Tovább növeli a rugalmasságot az a képesség, hogy a tőkeformák között cserélgetni tudunk. Például elkezdheted a pénzügyi tőkét élő tőkére cserélni: pénzt költesz földvásárlásra, komposzt termelésre, a talaj gazdagítására és az élő környezeted építésére. Így a pénzügyi tőkédből lassan felépíted az élő tőkéd, és mindezt teszed azzal a gondolattal, hogy ellenállóbb leszel, mintha csak az egyik tőkeformád lenne meg. Amikor gesztenyefákat ültetsz, ezek a fák akár 200 évig is élhetnek és fehérjében és keményítőben gazdag élelmet biztosítanak műtrágya és egyéb inputok nélkül, még komposztot sem kell venni. Az a fa, amit most elültetsz, később ezernyi további gesztenyefa anyja lehet, biztosítva unokáid megélhetését is.
A természeti tőke ugyancsak tovább alakítható, például tárgyi tőkévé: tárgyi tőkéből – fából – készült széken ülünk, a számítógép is tárgyi tőke, amikor egy ház építésén dolgozunk, fát, követ és nagyon sok fém, üveg, porcelán alapanyagot használunk, ezek szintén az tárgyi tőke megjelenési formái. De a csere más formája is gyakori, például az emberek társas tőkével kereskednek annak érdekében, hogy támogatást kapjanak a tárgyi tőkéjük építéséhez, amikor ácsot hívnak, vagy kalákát szerveznek egy lakóház építéséhez.
Van még két másik tőkeforma, amit nagyon fontos érteni. Mindannyiunknak van egy belső világa is, így a bennünk rejlő lelki és szellemi energia felfogható spirituális tőkeként. A spirituális tőke olyasvalami, amit az egyének és a közösségek is növelni és fejleszteni tudnak.
Különböző tapasztalataink vannak a spirituális tőkéről, egyesek hitnek nevezik, néhány vallás a spirituális tőkének olyan meghatárázásával is rendelkezik, amelyeket több életen át lehet felhalmozni, ez a karma fogalma. Van olyan spirituális hagyomány, amely azt fogalmazza meg, hogy az emberek egy nagy spirituális adóssággal születnek a világra mindazzal szemben, ami élő, szent és gyönyörű körülöttünk, tehát az ember tudatra ébredése a természettel való együttműködés felelősségét is hordozza. Sokan életük nagy részében csak azon dolgoznak, hogy kényelmes életük legyen és ezt az árat nem igazán fizetik meg, másoknak az az életfilozófiájuk, hogy ezt a spirituális adósságot a legszebb módon törlesszék.
A spirituális tőke egyik megjelenési formája a közösségi minőség, hiszen a közösség az emberi tudatok összekapcsolódása, az énünk kiterjesztése által egy nagyobb egészt hoz létre. A közösségalkotáson keresztül napi szinten megtapasztalhatóvá válik, hogy nem csak elkülönült egyén (ÉN) vagyok, hanem MI-ként egy nagyobb egész része is vagyok. Így amikor együttműködünk, nem csak élő, tárgyi, vagy társas tőkét hozunk létre, hanem spirituális tőke is keletkezik. Ez a spirituális tőke a MI megélése által motivációt, teremtő energiát ad a közösségért végzett munkához, továbbá visszacsatolásként hozzájárul újabb közös értékek, tőkék létrehozásához: például szebb, gazdagabb közösségi kertet (élő tőke), otthonos tereket (tárgyi tőke), mélyebb emberi kapcsolatokat (társas tőke) szívet melengető közösségi ünnepeket (kulturális tőke) hoz létre.
Az eddig megnevezett tőkék mind olyan tőkefajták, amelyeket az egyének önmagukban is tudnak növelni és fejleszteni. A kulturális tőke viszont az a képesség, ahogyan az emberek egy csoportja együtt tud működni, a kultúrát hordozó történeteik, mítoszaik és énekeik mentén. Amikor együttműködünk, mindig létrejönnek olyan közös tapasztalatok amelyek történetek formájában részévé válnak a közösség kultúrájának. Ennek nem csak az a jelentősége, hogy jókat lehet sztorizni velük az esti sörözésnél, hanem a közösség tagjai számára megmutatják azt is, hogy mi az ami működik és mi az ami nem, tehát egyfajta viselkedési keretrendszert is adnak.
Az egyik dolog, amire Ethan csapata rájött, miután a fenti tőkeelméletet lefektette, hogy az élő tőke leépülésével együtt a kulturális tőke is erodálódik. Tehát ahogy a növény- és állatfajokat gyors és ijesztő ütemben veszítjük el, úgy veszítjük el nyelvünk és kultúránk gazdagságát is. A jelenlegi globális rendszer az élő és kulturális tőkét kivonja a földből és az emberekből, majd átalakítja gyorsan mozgó pénzügyi tőkévé, ami végül szűk érdekcsoportok kezében összpontosul. A közösségeinkben újra tudjuk termelni a kulturális tőkét, egyrészt ápolva az őseink kultúráját, felélesztve azt az ősi tudást, amire ma is szükségünk van, másrészt új kulturális elemeket létrehozva támogatjuk a társadalmi szintű kultúra gazdagodását is.Jól megfigyelhető a kulturális tőke jelentősége két eset összehasonlításávall, hogy hogyan reagál egy-egy társadalom jelentős természeti katasztrófára. Az USA-ban a Katrina tornádó az egyik példa, a 2011-es japán földrengés a másik. New Orleansban a katasztrófa után jellemző volt a fosztogatás, a nemi erőszak, a segítségre váró emberek tehetetlensége. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a kulturális tőke viszonylag alacsony volt, a kultúra nem tudta, hogyan reagáljon a válsághelyzetre. Ha ezzel szemben megnézzük, mi történt Japánban a földrengés és az azt követő szökőár után, bár nagyságrendekkel nagyobb sokk érte a társadalmat a halálesetek és az anyagi kár tekintetében, mégsem találunk fosztogatásról, erőszakról szóló történeteket, inkább az összefogás volt a jellemző. Japán már nagyon régóta szembesül ilyen természeti katasztrófákkal, a világ egy szeizmikusan aktív részén található. Ez egy olyan ősi kultúra, amely úgy működik, mint egy régi erdő: az idők során már sokféle sérülést elszenvedett, és tudja, hogy mit kell tennie, szemben egy viszonylag új ökoszisztémával, amely még nem túl mélyen beágyazott, és ez volt az egyik első tanulási pillanata.
Az iparosodott világban elvesztettük a kapcsolatot azzal kulturális tőkével, amellyel őseink rendelkeztek a nem is olyan távoli múltban. Ezért fontos, hogy visszatekintsünk az időben, hogy megértsük, mi az a kulturális tőke, ami a környezetünk szövetében van, mi volt az, ami valóban életben tartotta őseinket, virágzott és ellenállóvá tette őket. Nem azért, hogy feltétlenül megismételjük, ami a múltban történt, hanem hogy inspirációt találjunk új utakra. Ilyen például a fokgazdálkodás visszahozása a vízmegtartás céljából, amely a hagyományos középkori ártéri gazdálkodás hagyományain alapul. Ha visszatekintünk a saját kulturális hátterünkre, olyan történeteket, dalokat és tudásmorzsákat találunk, amelyek nagyon hasznosak lehetnek, mert őseink nehéz időkön mentek keresztül azon az úton, amelyen eljutottunk oda, ahol most tartunk.
A kapitalizmus alappilléreként emlegetett tőke fogalma gyakran negatív értelmezésben forog gyüttment körökben, ami nem véletlen, hiszen elsősorban a környezet és az emberek kizsákmányolásával kapcsolatban került be a köztudatba. Itt az ideje, hogy ezt a fogalmat újragondoljuk, ahogy a gyüttment szó is egy másik, építő értelmezést kapott. A tőke értelmezésének kitágításával, új keretrendszerbe emelésével szűkös erőforrásainkból a bőség új perspektívájára lelhetünk. Bár az egyes tőketípusok eltérő mennyiségben állnak rendelkezésünkre, a közöttük lévő áramoltatással erősíthetjük a gyengébb tőkeelemeket, így leszünk sokkal ellenállóbbak, erősebbek, életképesebbek.
A Gyüttment Találkozó idei programja kiemelt figyelmet szentel a 8 tőketípus megjelenítésének, erősítésének és áramoltatásának. Az egyes udvarokban külön-külön is foglalkozunk velük és arra biztatunk, hogy a négy nap alatt Te is gondold át, hogyan jelennek meg az életedben, és mit tehetsz azért, hogy általuk egészségesebb, boldogabb, biztonságosabb, teljes értékű életed legyen.
