Közösségi udvar 2019

Az önszerveződés, és a kertész, aki mindezt megérti…

Idén két, szorosan összefüggő témát veszünk elő a Közösségi udvarban: az önszerveződést és a közösségek vezetését.

Témánk feldolgozása során szakmailag nagy dobásra készülünk. Egyrészt az előadói térben nem nagyon lesznek előadások :), de lesz 8 pódium beszélgetés közösségi kezdeményezések meghatározó tagjaival, vezetőivel. Nem bemutatkozások lesznek (az a Kisközösségi program jurtájában lesz), hanem szakmai beszélgetések az önszerveződés és vezetés valóságáról, örömeiről és bánatairól. A beszélgetéseket levezeti, kérdez, tanakodik, megosztja a beszélgetés kapcsán felmerült gondolatait Vágvölgyi Gusztáv – Pabló, a Közösségi udvar gazdája. Másrészt ezzel párhuzamosan a műhely térben Szép Éva, az udvar másik gazdája – tavalyi évhez hasonlóan – egy állandó csoporttal utazik a Tau-Cetire, lehetőséget adva arra, hogy egy, a résztvevőkből verbuválódott véletlenszerű csoport elinduljon a közösségé válás útján, vagyis önszerveződjön.

Vasárnap 11 órától pedig a két udvargazda egy közös előadásban összefoglalja és össze is fűzik a két folyamat tanulságait, rámutatva a közösségek vezetésének legfontosabb törvényszerűségeire.

Nincs esemény

Cikkek

A természetes vezetés …. avagy út a közösségi vezetéshez

Vezetőként mit tehetünk az emberi kapcsolatok javításáért?

Videó

Pabló beszél a gyüttmentségről az oszkói fesztiválon

A Közösségi udvar bemutatkozása

A közösségi udvar szakmai programja nem csak fesztiválonként van felfűzve egy-egy témára, hanem a fesztiválok is egymásra épülnek, legalábbis 2017 óta. Tavalyelőtt a közösségszervezés összes szintjét érintettük az egyéni szinttől a stratégiai, sőt még azon túl a spirituális szintekig, majd tavaly ráközelítettünk a viszony szintre, azaz az emberi kapcsolatok és a kapcsolódási problémák, a konfliktusok voltak a fókuszban. A viszonyszint boncolgatása közben többször kaptunk olyan visszajelzést, hogy “a közösségszervezés során nem tudunk ennyi mindenre (közösségi, kommunikációs, pszichológiai, szociológiai, csoportdinamikai törvényszerűségekre) figyelni és nem lehetne-e mindezt az önszerveződésre bízni?” Ez a többször is előkerülő kérdés és az erről folyó beszélgetések eredménye az lett, hogy idén a közösségi udvar központi témája az önszerveződés legyen.

Vágvölgyi Gusztáv – Pabló – udvargazda

Mivel az idén a fesztivál programjait a permakultúra rendszere keretezi, így akár lehetne az alcíme a közösségi udvar szakmai programjának, hogy “a kertben a növények maguktól nőnek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség kertészre.”

Ez arra a gyakori téves hiedelemre utal, miszerint a közösségnek nem kell vezető, nem kell vezetni, azaz bízzunk mindent az önszerveződésre, ami sajnos már sok közösség széteséséhez vezetett. Erre jó példa Kiss Feri barátom tapasztalata egy ökoközösségben, amiről Sociocracy & Holocracy c. most megjelenő könyvében írt le:

Fél évet töltöttem egy biofarmot üzemeltető québeci ökoközösségben, melynek alapítói hatvanas éveikben járó, szélsőséges ökoanarchista nézeteket valló hippik voltak. Amikor valaki azt találta mondani, hogy dolgozott a kertben, sietve kijavították, hogy „mi nem dolgozunk, hanem szórakozunk, élvezzük az életet”. (Való igaz, fókuszált munkavégzés helyett legtöbbször elmélyült beszélgetés folyt az ágyások között.) Ha a közösség valamelyik tagja kiejtette véletlenül a vezető szót, rögtön rászóltak, hogy „nálunk nincsenek vezetők, a vezető benned van”. A „struktúra” szónak olyan ereje volt, hogy az alapítók tekintete elkomorult, ha meghallották. Mondanom sem kell, hogy a közösség alapítói megfellebbezhetetlen informális hatalmat gyakoroltak a közösség felett, melynek működésből szinte teljesen hiányzott az eredményfelelősség és az elszámoltatás. A munkavégzés során figyelmen kívül hagyták a gazdaságossági szempontokat, mert az efféle kategóriák az alapítók által elutasított modern értékrendhez tartoznak. Információm szerint a közösség emberi és gazdasági szempontból egyaránt fenntarthatatlanná vált, és időközben feloszlott.

Ez a történet egyrészt jól példázza, hogy a vezetés az önszerveződés része, tehát akkor is van, ha ezt ki sem lehet mondani: “a közösség alapítói megfellebbezhetetlen informális hatalmat gyakoroltak a közösség felett”.

Másrészt ez a vezetett-vezetetlen állapot felőrli a közösséget, hiszen viszony szinten őszintétlenséget és bizalomvesztést  eredményez, a rendszerek szintjén pedig a jó működéshez szükséges struktúrák, közösségi rendszerek nem épülnek ki: “a közösség emberi és gazdasági szempontból egyaránt fenntarthatatlanná vált, és időközben feloszlott”.

Ezért idén ezt a két, szorosan összefüggő témát vesszük elő: az önszerveződést és a közösségek vezetését, tehát a FA-modell szerint a rendszer szinten teszünk mélyrepülést.

A Fa-modell vázlatos felépítése

Ezt indokolja, hogy a közösségi minőségre irányuló kutatásunknak is ez volt a nagy tanulsága: nem vesszük komolyan a közösségünk rendszereit. Ez az egyik vezető halálok a közösségek sikertelenségében, így nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az idei témánk is a közösségek fennmaradása szempontjából létkérdéseket feszeget.

Az önszerveződés elég nehéz témának tűnik, hogyan lehet ezt kézzelfoghatóvá tenni a fesztivál résztvevői számára?

A Gyüttment Fesztiválon tavaly nagy sikerrel játszott Tau-Ceti játék nagyon jó lehetőség, hogy megtapasztaljuk a közösségi önszerveződést: a játék lényege, hogy egymás számára ismeretlen emberek leülnek és elkezdenek arról gondolkozni, hogy egy új kolónia (közösség) alakításakor mik lehetnek a jó együttműködési szabályok. A szabályok végiggondolása során többek között azt is megtapasztalják, hogy vannak emberek, akiknek fontosabbak a szabályok és ezért határozottabb véleményük van erről és vannak, akiknek kevésbé fontos és sokkal inkább az emberekre, a folyamatra koncentrálnak. Ezek a szereplők az aktivitásuk és felelősségvállalásuk miatt csomóponti helyzetbe kerülhetnek, ami törvényszerűen indítja be a vezetői szerep körüli viharzást. A játék levezetője pedig semmi mást nem tesz, csak tudatosítja, hogy mi is történik valójában a csoport meta szintjén, azaz milyen csoportdinamikai folyamatok zajlanak.

Ezért az idén is indítunk Tau-Ceti csoportot, akik a tavalyi évhez hasonlóan a fesztivál minden napján összejönnek és egyre mélyebben megtapasztalják az önszerveződést, így modellezve egy közösség megszületését. Ezen kívül – az előző évekhez hasonlóan – lesznek más műhely foglalkozások is ahol a tapasztalaton keresztül lehet eljutni a megértésig.

Szép Éva – udvargazda

Mi a célod ennek a témának a feldolgozásával?

A műhelyeken túl, ahol nagyon konkrét tapasztalatokat lehet szerezni az önszerveződésről és a vezetésről pódium beszélgetéseken keresztül szeretném megmutatni, hogy a közösségben – hasonlóan egy permakultúrás kerthez – természetes folyamatok zajlanak, aminek része a vezetés is. A vezetőknek pedig az a dolga, hogy észrevegye ezeket a természetes folyamatokat, tudatosítsa, hogy hol vannak elakadások és rásegítsen ott, ahol arra a közösségnek szüksége van.

Ehhez viszont fontos, hogy a közösségek tagjai felismerjék, hogy a közösség vezetője nem az az orwelli figura aki egyenlőbb a többiektől, aki hatalmaskodik rajtunk, tehát a mai értelemben használt “vezető”. Hanem a vezetés közösség természetéből fakadó szükségszerű funkció, amit ha nem tölt be senki, akkor szétesik a közösség. Ezáltal a fenntarthatóságra törekvő közösségekben a közösség tagjai megadják a felhatalmazást a vezetőnek, amire ahhoz van szükségük, hogy képesek legyen felvállalni a vezetéssel járó többlet terhet, merjék vállalni, hogy Ők a közösség vezetői!

Tehát az idei évben nagyon gyakorlatias módon 8 közösségi kezdeményezés valóságán keresztül nézünk rá az egyik legkényesebb kérdésre a közösségek vezetésére. Reményeim szerint a konkrét szituációkon megismerésén keresztül ez lehetővé teszi, hogy meglássuk a mintázatokat, az emberek magatartásában rejlő törvényszerűségeket és ezen keresztül megértsék hogyan működik egy közösségben a természetes vezetés.

Műhelygyakorlat a Közösségi udvarban – 2018, Zebegény
Scroll to Top