Időpont:
2019. augusztus 24., szombat
11:00 - 13:00
Helyszín:
Közösségi udvar – előadó tér
Angliából 7 éve hazaköltözve részt vettem a Helykeresők és Helyteremtők munkájában, éltem bérelt házban Somogyvámoson és közösség tagjaként Szentendrén.
Mivel átéltem, tudom, hogy mit adhat a cél szerinti (Rügy) és érzelmi alapú (Mi-csoda) együttlét.
A következő kérdések mentén szeretném megosztani a tapasztalataimat:
- Miért fontos a közösségi létforma?
- Hogyan születtek meg ezek a közösségek?
- Mit éltünk meg mindannyian, egymással?
- Mi segített vagy épp mi hátráltatott bennünket?
- Milyen tanulságokat szűrtem le az utóbbi pár évből,
- Ezen belül milyen vezetésre vonatkozó tanulságok voltak?
- És ami akár téged is érint: mik lehetnek a továbblépés irányai?
Tehát egyrészt át szeretném adni a az elmúlt években a közösségeimben szerzett tapasztalatokat, másrészt szeretnék olyan emberekkel találkozni, beszélgetni akik most szeretnének belevágni a közösségi életbe. Amit biztosan nem kapsz meg nálam, az, hogy merre indulj, vagy hogy mit tégy. De tapasztalatcserére és együtt álmodásra szeretettel meghívlak.
Olyan önszerveződő közösségről álmodok, ami:
- befogadó és sokszínű, mindeközben van önképe és önálló arculata;
- saját vállalkozások indításával gazdaságilag is megáll a lábán;
- lakhatást biztosít tagjai számára, akik ezt heti 10 óra munkával segítik;
- törekszik az erőforrások és munkák kiegyensúlyozott elosztására;
- nem bántja a természetes rendet, hanem abba illeszkedik.
Az előadás után lesz rá lehetőség, hogy beszélgessünk azokkal, akik hasonló közösségben gondolkoznak, az egyik témám amiről szívesen beszélgetek:
Eddig nagyjából tíz évet éltem falun. Később is erről álmodoztam: kiköltözni, elmenni vidékre, a város zajától messze, valami olyanba, ami még érintetlen. Vissza a természetbe, ahogy Rousseau mondta, az ártatlanságba és egyszerűségbe. De vajon valóban a város elhagyása az egyetlen lehetséges út? Vagy mégis elképzelhető az átalakuló város?
Miben hasonlít város és falu? És miben tér el a kettő? Vajon a város egyszerűen több ember, több technológia, több központosítás és kevesebb természet lenne? Miért a városok nőnek, és nem a falvak szaporodnak? Falun vagy városon kapcsolódunk inkább egymáshoz és a természethez? Mit nem akar, és mit akar a kiköltöző falun? És mi a helyzet a nagyvárosból (city) kisvárosba (town) költözőkkel?
Szeretném, ha az előadás utáni beszélgetésen ehhez hasonló kérdéseket is megbeszélnénk.
Gerzsány Robi
Informatikusi és kulturális antropológai háttérrel a napi önfenntartáson és megélhetési vagy kedvtelési pénzkeresésemen túl az érdekel igazán, hogy miért vagyok itt ezen a bolygón, és mi emberek együtt mihez tudunk kezdeni? Mi van még az emberi életben ezen túl? Mit adhatok másoknak ezen túl? És hogyan lehet úgy kapcsolódom – élnem, hogy az együttlét – időnként feloldhatatlannak tűnő konfliktusok helyett – tényleg együtt-működés legyen?
Sok módszert tanultam, és alkalmaztam az erőszakmentes kommunikációtól, a korai stresszoldásos metamorfikus technikán át a csoportok döntéshozatalában támogató szociokráciáig. Legtöbbet mégis az segített, amikor közösségben éltem. Azt láttam, hogy akár tudunk róla akár nem, mégis, mindenkiben ott rejlik a képesség arra, hogy egymást több síkon is képesek legyünk közel engedni és elfogadni. Amihez elsőként önmagunkat kell közel engedni és elfogadni. Majd utána beleadni a közös kalandba, ami az ambícióból értelembe, versengésből az együttműködésbe vezet.
Utolsó közösségi együttlakásom – Szentendrén – négy évig tartott, benne otthon szüléssel. Ahogy a kapcsolódás is legalább fél évig zajlott, a leválás is fokozatos volt. A végén páronként, illetve családonként vett különböző irányt az életünk. Más típusú településen és lakásban lakva, különböző egyéni és páros igényekkel, ugyanúgy értékesnek érezzük a közösen eltöltött időt, és figyelemmel kísérjük egymás útját.
Szeretettel várlak szombaton késő délelőtt a közösségi udvarban.
