Beszélgetés Vágvölgyi Gusztáv – Pablóval a Közösségek udvara péntek szombati progrtamjairól

– Beszéljünk arról, hogy mi lesz a témája a Közösségi udvarnak
-Én abból indultam ki, hogy a Fesztivál központi témája, a KAPCSOLATOK. Tavaly adtunk egy teljes áttekintést a közösségi lét minden szintjéről az egyéni szinttől, a viszony és rendszer szinten át egészen az ügy szintjéig, sőt még azon túl is, kitekintve a spirituális dimenziókba. Ez a szakmai ív nagyon jól sikerült, és akik részt vettek a programokon, azt a visszajelzést adták, hogy a fesztivál végére sokkal komplexebben képesek látni a közösség alkotást. Az idén elhatároztam, hogy az áttekintés után mélyrepülésbe fogunk, és egy szűkebb témát választottam. Egy olyan témát kerestem, ami leginkább fontos annak, aki közösség szervezésbe kezd,  és ezáltal azt remélem, hogy a legnagyobb segítséget adhatjuk a gyüttmenteknek.
– Tehát tulajdonképpen az első lépést szeretnéd összefoglalni a közösség szervezéshez
– Így van. Idén szeretném azt az alfát, azt a kiindulópontot körül járni az udvarban, ami a leginkább segíti a gyüttmentek elindulását a közösség alkotásban, …és ez egyértelműen a viszonyszint. A viszonyszint az a csomópont -vagy vezetői szemmel az a beavatkozási pont-, aminek a tisztázása, rendbe rakása nélkül nem lehet közösséget alkotni. Manapság elég gyakori, hogy amikor a közösséggel kapcsolatban beszélgetünk, akkor az az egyik leggyakrabban elhangzó konklúzió, hogy a közösséget alkotó egyéneknek kell alkalmassá válni a közösség alkotásra. Egy kicsit kisarkítva ezt úgy is le lehet fordítani, hogy semmi más feladatom nincs, mint dolgozni magamon és akkor majd tudatosodok, tudatosodok, tudatosodok, és egyszer csak megvilágosodok, és akkor majd talán alkalmassá válok a közösségre. Ez hívom én a megvilágosodás zsákutcájának. Ezzel nem akarom az önismeret fontosságát gyengíteni, azonban ahhoz, hogy közösségi emberekké formálódjunk, ahhoz már szükségünk van másokra is. Nem lehet megúszni azokat a fájdalmakat – de azokat az örömöket sem – ami a másik emberrel, a többiekkel való összecsiszolódásból származik. Tehát el kell indulni azon az úton, ami során kapcsolódok a másikhoz, hogy őszinte visszajelzést tudjak adni, majd kapcsolódok magamhoz, ezáltal képessé válok mélyebb szinten kapcsolódni a másikhoz. Eközben persze konfliktusba kerülünk és jó esetben megpróbáljuk megoldani… Mindeközben tükröt kapok, tükröt adok, sírunk és nevetünk, és ezeken a hullámvölgyeken és hullám hegyeken keresztül megszületik a közösségem.
Ezért lett a Közösségi udvar központi témája a SZEMÉLYESSÉG, a SZEMÉLYES KAPCSOLATOK építése.
Tudom, ez így elsőre egy kicsit üresen cseng, hiszen most is itt ülök veled szemben, beszélgetünk, és mondhatod, ez is személyes szint. De én azt gondolom, és folyamatosan tapasztalom is, hogy a közösségekben a személyességnek nagyon nagy mélységei vannak még, és szerintem az emberek nagy része csak a felszínt kapargatja.
Ismered a jéghegy modellt?
…nos az emberek megállnak, vagy talán még inkább megrekednek a személyességben a felszínen, a jéghegy látható 10%-án belül, és nem is tudnak róla, hogy a jéghegynek a 90%-a még ott van a felszín alatt. Mi most a Közösségi udvarban szeretnénk erről a sokkal mélyebb dimenziókról is mesélni, beszélgetni, annak érdekében, hogy azok, akik szeretnének saját közösséget, legalább képük legyen arról, hogy a jéghegy nem csak a csúcsából áll.
– Előadásokkal nehéz ezeket a mélyebb dimenziókat megmutatni. Programszervezőként mit tehetsz azért, hogy ez mégis sikerüljön?
– Igen, ez egy nagyon jó meglátás! Én is sokat gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy a téma két megközelítését kérem a program tartóktól. Az egyik az Ő személyes szintjük, azaz Ők hogyan élték meg  a saját közösségüket. Tehát lesznek olyan előadók, akik már elindultak a közösségalkotás rögös útján, és mesélnek nekünk a személyes útjukról. Pl. hogyan kezdtem neki, mit csináltunk, mi az, ami sikerül, és mi az ami nem. És elmondják, hogy most itt tartok-tartunk  a közösség alkotásban, mindennek pedig az a tanulsága, hogy…Tehát a személyesség úgy is megjelenik majd a Közösségi udvarban, hogy ez az én személyes utam, az én személyes felismeréseim. Reményeim szerint az előadók mesélnek azokról az „aha érzésekről” is, ami az igazi meghaladási pontokat mutatja meg a számunkra. Ha a résztvevők már csak azzal a képel mennek haza, hogy azok az emberi elakadások, amivel évek óta küzdünk meghaladhatók, már akkor elégedett leszek a fesztivál végére.
-Tehát igazából mintákat szeretnél bevinni? Felvillantani olyan kulcspontokat, amiket tudnak az újonnan kiköltözők használni?
-Igen, pontosan. Bemutatni, hogy ezek a felismerések, kapcsolati törvényszerűségek nem elméletek, hanem ez történik velük nap mint nap. És ez egyfajta mintát adhat arra is, hogy miként tanulhatunk a legnehezebb élethelyzetekből is. Azt gondolom, hogy ez az egyik szál: behozni a az udvarba ezeket a személyes történeteket. Például most a Krisna-völgyből is úgy hívtam meg Németh Péter oktatási igazgatót, hogy meséljen arról, hogy Ő hogyan lett tagja a közösségnek, hogyan lett szerzetes, hogyan élte meg mindezt személyes szinten, és hogy hogyan éli meg a tanácsadói rendszert, ami Krisna-völgy személyességet növelő belső rendszere. Tehát nem elsősorban az elméletet mondja majd el, hogy van egy szuper tanácsadói rendszer, hanem hogy Ő hogy éli meg a személyes életében ezeket az alkalmakat, mit ad neki. Vagy itt lesz Rakesh Rootsman Rak, angol-indiai permakultúra tervező és oktató aki szintén a saját példáján keresztül mutatja be, hogy az emberi kapcsolatok javításához milyen nagyszerű módszer lehet a szociokrácia. Azt gondolom, hogy ezek az előadások az ismeretek átadásán túl motivációt adhatnak arra, hogy a valóságban hogyan lehet közösséget alkotni. Arra motíválhatnak, hogy neked is sikerülhet!
A másik megközelítése a témának, hogy lesznek olyan előadók, akik a személyes kapcsolódásnak az egyéni, pszichológiai szintjével foglalkoznak. Ilyen lehet például a figyelem, ami minden emberi kapcsolatnak az alapja. Hogy hogyan tudok fókuszálni a másikra, hogy ne azon járjon állandóan az agyam, hogy majd én mit akarok mondani, hanem tényleg arra tudjak figyelni amit mond, ahogy mondja, valóban oda tudjak fordulni hozzá. Ez egy pici dolognak tűnik, de sajnos már sokaknak ez sem megy. Tehát szeretnék ilyen típusú előadásokat, amiben a szakemberek beszélnek a kapcsolatokról, a kapcsolódásról, a személyességről.
Például az egyik előadónk lesz Snír Péter coach, csoportdinamikai tréner, Ő hozta be Magyarországra a csoportdinamikai tréninget, ami saját tapasztalatom szerint is a társas intelligencia fejlesztésének legjobb módszere. Ezeket az előadásokat is szeretném személyesre hangolni ezért azt fogom mondani neki is, hogy „Figyelj Péter, egy kicsit arról beszélj majd, hogy neked mi a tapasztalatod, a mai világban hogy van a személyesség, hol vagyunk elakadva mi emberek? És légyzi hozz egészen konkrét sztorikat a csoportdinamikai tréningekből!  Persze nem névvel, de élő sztorikat, hogy minél jobban értsük az emberi kapcsolatok mély dimenzióit”.
Valamint hívtam egy kapcsolati specialistát Hajdú Éva párkapcsolati coachot, aki arról fog beszélni nekünk, hogy az élet legnagyobb bulija az összekapcsolódás 🙂
Szeretném elérni azt, hogy azok, akik eljönnek az előadásokra, azok szembesüljenek azzal, hogy problémáink van a kapcsolatteremtéssel, hogy nem megy a személyesség, és ezért valójában a legalapvetőbb kompetenciánk billeg ahhoz, hogy közösséget tudjunk alkotni. Azaz most egy pici problématudatot is szeretnék bevinni, hogy vegyük észre, el kell kezdeni ezzel is dolgozni!
– Na most tegyük fel, hogy ez jól sikerül, és rádöbbented az embereket arra, hogy hoppá, ez mégsem olyan egyszerű, mint azt gondolták, illetve hogy az ő személyességi szintjük sem elég jó ahhoz, hogy mondjuk az ilyen problémahegyeket fel tudják dolgozni. Nem félsz attól, hogy kinyitsz egy Pandóra szelencét? Felismernek dolgokat, és aztán egyedül maradnak…
– Nem, mert egyrészt például Snír Péter minden évben szervez több csoportdinamikai tréninget, ahova el lehet menni, ha elakadásaink vannak, tehát vannak olyan tréningek, ahol egész évben mehetünk tanulni. Másrészt a közösségi udvar legtöbb előadója beleértve magamat is tanácsadó, coach is, akik pont abban tudnak segíteni, hogy ne legyél egyedül a problémáddal. Illetve már a Gyüttment Fesztiválon is lesznek műhelyek, ahol ezekkel az elakadásokkal lehet dolgozni pl ilyen lesz Szép Éva, Utazás a Tau-cetire szituációs játéka, amely rendhagyó módon három napban folytatásos módon valósul meg. Ennek az az oka, hogy ennek a gyakorlatnak nagyon sok az emberi kapcsolatokra vonatkozó kommunikációs tanulsága, azonban már tavaly is kiderült, egy alkalommal nem lehet igazán elmélyedni ezekben. Ezért elhatároztuk, hogy három napon keresztül, minden nap két órás időkeretben, ugyanazokkal a résztvevőkkel dolgozunk. Így ennek keretében a szerencsés résztvevők – merthogy itt limitált a részvétel – nem csak egyszer játsszák el a történetet, hanem eljátsszák egyszer, majd átbeszélik a tanulságait, és aztán folytatják a játékot, de már a tanulságokat felhasználva, és újból átbeszélik a tanulságokat és így tovább, amíg véget nem ér a Fesztivál. Tehát ez alatt a három nap alatt már lehet egy picit tanulni arról, hogyan is kommunikáljunk, hogyan lehet jól megegyezni egymással.
De természetesen a Fesztivál után lehet menni pszichodrámára, lehet menni családállításra, tehát nagyon sok olyan önismereti, kompetenciafejlesztő kurzus van, ami pont ezeket a szinteket próbálja egy kicsit rendbe rakni, segítve ezzel az embereknek a kapcsolati elakadásaik megoldásában. …és talán nem szerénytelenség megemlíteni, hogy a közösségi vállalkozás fejlesztés során mi is a viszony szint tisztázására helyezzük a legnagyobb hangsúlyt. Tehát aki akar, az tud segítséget találni az elakadásai meghaladásához.
– Szerinted van annak jelentősége, hogy az előadások, programok egymásra épülnek?
– Tavaly is nagyon sokan eljöttek az első előadásra a Közösségi udvarba, és volt aki azt mondta hogy egy csomó programot kinézett máshol, de végül végig itt maradt. Tehát van – én nem mondom, hogy mindenki -, de van egy törzsközönség, aki igenis szeretne mélyebb tudáshoz jutni, és a Közösségi udvar egy olyan hely ahol a kitartó résztvevők kaphatnak egy olyan képet, valós segítséget ahhoz, hogy batyujukban már egy komplexebb tudással tudjanak hazamenni.
– Kinek ajánlanád ezt a 3 napot? Ki az, akinek szerinted szüksége lehet arra, hogy az elejétől a végéig a Közösségi udvarral tartson?
– Én azt gondolom, hogy minden közösségben jellemzően megszületik az az ember, akinek integráló tudatossága van, aki összeszereti a csapatát. Ő az, aki törvényszerűen a közösség csomópontjába kerül, mert jellemzően Ő oldja meg az együttműködési problémákat, Ő hívja össze a megbeszéléseket, Ő vezeti le, tehát Ő lesz kimondva, vagy kimondatlanul a közösség a vezetője. Elsősorban nekik szól a Közösségi udvar programja. Ezen túl természetesen mindenkinek, aki közösségben szeretne élni fontosak lehetnek az itteni programok, hiszen egy közösség alapja, hogy kapcsolódunk egymáshoz és az, hogy ezt milyen minőségben tesszük, meghatározza a közösség minőségét és ezen keresztül a közösségünk jövőjét.
A riportot Tóth Miklós készítette.

A Közösségek udvara programjai

Nincs esemény

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top