Móni vezeti az összes pénzügyekkel kapcsolatos feladatot – nemcsak a fesztivál idején, de az azt szervező Mindenegyüttmegy Egyesület teljes tevékenysége során. Ő vigyáz arra, hogy megfeleljünk minden szabálynak, és időben lezáruljanak a pénzügyek. Bár a fesztivál résztvevői számára talán kicsit a háttérben van, számunkra – a szervezők számára – elképzelhetetlen a Gyüttment Móni nélkül – például sajátos humora miatt, amely a legnehezebb időkben is életben tartja a csapat vidámságát. Egyik kedvenc mondatom tőle: „Jó lenne egyszer már elmenni a Gyüttment Fesztiválra, mert annyi jót hallottam róla” – a fesztivál alatt ugyanis az ideje legnagyobb részét kis irodájában tölti, és számol, számol, rendez, számol … Pénzügyi területen dolgozik, és 10 éve készít vegyszermentes kozmetikumokat – termékeivel a Megymagboltban találkozhattok. A Mindenegyüttmegy Egyesületnek, mint hálózatnak, a tagja, mert „kicsiben a személyes példák átadásában hiszek, meg abban, hogy egy bolond, százat csinál.” 😉
Mikor és hogyan találkoztál először a Gyüttment Fesztivállal?
2016-ban, a fesztivál utolsó napján olvastam róla, az első emlékem az, hogy na, jövőre ide el kell menni, mert ezt próbálom napi szinten kicsiben élni.
Mikor csatlakoztál a szervezőkhöz, és mi volt a fő motivációd? Mi tart meg benne, mit kapsz tőle?
2017-ben már önkéntesként jöttem a fesztiválra és azóta nem volt megállás, beszippantott a rendszer. 🙂 Szeretem a csapatot, szeretem, hogy bár sokfélék vagyunk, de mégis egy irányba tartunk. Az elfogadás egy magasabb szintjét is megtapasztalom, és azt is, hogy az eddig kőbe vésett megoldási sémákon túl, más végeredmény is létezhet.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat számodra a fesztiválon? Ami megérintett, ami valamiért vicces, megható, vagy egyszerűen csak a legjobb élmény volt számodra?
Minden évben vannak ilyenek, nehéz kiemelni vagy átadni ezeket, ott, helyben kell meg-, és átélni, abban a lelki állapotban, amit csak a fesztivál atmoszférája adhat.
Mit jelent számodra az, hogy “gyüttment”, és hogyan jelenik ez meg az életedben?
Mára már azt az egyedüli életvitelt, amit követni kell, amiből minden, számomra hasznos információt magamévá kell tenni, alkalmazni, ebből építkezni, továbbvinni, folyamatosan ezzel “mérgezni” a környezetemet, megmutatni, hogy csak ez a járható út..
Mi lenne az a három dolog, amit a fesztiválról mondanál olyannak, aki még sosem hallott róla?
- Hogyhogy nem? Hol voltál eddig, hol élsz te? 😀
- Ha kicsikét is motoszkál benned a változni, változtatni akarás, de nem tudod hogyan fogj hozzá, akkor itt jó helyen leszel!
- Ezt látni és átélni kell, garantáltan egy életre szóló élményben lesz részed!
Szerinted mit ad a világhoz/a világnak, és/vagy a látogatóknak a fesztivál?
Minden olyan gyakorlati szaktudást, segítséget, amivel tudnak akár önállóan akár egy közösségben boldogulni, azonfelül rengeteg minőségi kapcsolatot és kapcsolódást hasonlóan érző és tevékenykedő emberekkel. Valamint azt is, hogy itt a természetes dolgok valóban természetesek, nem néznek ufónak azért, mert próbálsz a természettel harmóniában élni, ezért tenni és igen, sokszor áldozatot hozni vagy a saját igényeidből leadni azért, hogy tehermentesítsük egy kicsivel a Földet.
Mi a legfontosabb tanácsod annak, aki “gyüttment” szeretne lenni (akár a szó konkrét, akár a “lelki” értelmében)?
Az, hogy talán még épp időben talált rá erre az útra, talán az utolsó percben és kapcsoljon turbó fokozatra, mert mindent meg kell tanulnia! Ha megnézi maga körül a világot, azt a világot, ahol pillanatok alatt már csodaszámba megy, ha jön a csapból víz vagy a radiátorból a meleg vagy a boltból az élelmiszer, akkor nagyon hamar kiderül, hogy iszonyatosan sebezhetőek vagyunk. Bekerültünk egy olyan spirálba, amiből csak az szabadulhat, aki képes és mer változtatni. És önálló. És önfenntartó.
Ha valamilyen művészettel kellene kifejezned a fesztivált, mi lenne az? Például: milyen zenét játszanál, énekelnél, milyen hangszerrel, vagy mit táncolnál, mit rajzolnál/festenél, milyen kézműves tárgyat alkotnál, vagy milyen színdarabot írnál?
Nekem erről a gasztronómia, mint művészet jut eszembe. Leginkább egy több fogásos, tökéletes menühöz tudnám hasonlítani a fesztivált, ahol a különféle fogások nem elnyomják, hanem erősítik egymást, illatos fűszerek, ízletes, természetes ízű alapanyagok, díszes tálalásban. Majd amikor már azt hiszed, hogy egy falatot sem bírsz enni, jön a desszert, amit persze vétek lenne kihagyni, így betolod azt is. Ezután elégedetten, jóllakottan hátradőlsz, hogy igen, így kellene élni! 🙂