Kriszta Kriszta gondoskodik arról, hogy a Találkozóra megtaláljuk a legjobb önkénteseket, ő szervezi össze a csapatot, interjúztat, és persze gondoskodik is róluk. Mondhatjuk, hogy a Találkozó „humán menedzsere”. Higgadt személyisége, jó meglátásai rendkívül értékes a csapatnak, gyakran hoz be olyan szempontot, amire mi, többiek, esetleg nem is gondoltunk. Projektmenedzsmenttel és szervezet/folyamatfejlesztéssel foglalkozik, emellett számos civil ügyben tevékenykedik, amelyek Budapesthez, a kerékpározáshoz vagy a környezetvédelemhez kötődnek valamilyen módon. Civilben a Járókelő Közhasznú Egyesülettel dolgozik folyamatosan, illetve alkalmilag a Magyar Kerékpáros Klubnak és a Kortárs Építészeti Központnak a Budapest100 rendezvény kapcsán.
Mikor és hogyan találkoztál először a Gyüttment Fesztivállal?
Önkéntesnek terveztem menni 2017-ben Oszkóra, de végül csak látogatóként voltunk családilag egy napot. Egyből beleszerettem a Fesztiválba és tudtam, hogy innentől a nyári tervezésnél elsődleges szempont lesz, hogy innentől ott legyek önkéntesként.
Mikor csatlakoztál a szervezőkhöz, és mi volt a fő motivációd? Mi tart meg benne, mit kapsz tőle?
2018-ban Zebegényben családilag részt vettünk az építőtáborban, majd a konyhán tevékenykedtem a Fesztivál alatt. A “főállásban” is használt szervezőkészségem nem hagyott nyugodni, így az akkori önkéntes koordinátornál jelentkeztem, hogy szívesen segítenék neki, vagy kapcsolódnék be valamilyen módon többletmunkával is a szervezésbe.
Így lettem Sötétvölgyben az önkéntes koordinátor segédje, majd 2021-ben Magfalván az önkéntes koordinátora a rendezvénynek, 2022-ben pedig ugyanebben a szerepben a szűk főszervező csapat tagja.
Elképesztően sokat tanultam és tanulok folyamatosan a szervezőcsapattól, az önkéntesektől és a résztvevőktől is, ami benne tart ebben az ügyben. Egy kölcsönös azonnali megértés, elfogadás, nyitottság, bizalom és tisztelet, tiszta, befogadó kommunikáció, megoldáskeresés, kreativitás jellemzi az egész rendezvényt. Boldog vagyok, hogy az életem részévé vált. A Gyüttmentben vagyok otthon.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat számodra a fesztiválon? Ami megérintett, ami valamiért vicces, megható, vagy egyszerűen csak legjobb élmény volt számodra? (Többet is írhatsz.)
Sötétvölgyben a Mezítlábas túra minden túlzás nélkül megváltoztatta az életemet. Addig is vártam “azt a két hetet”, amíg mezítláb lehetek a nyáron, de azóta mezítlábas cipőkben járok évi (közel) 365 nap. Végtelenül hálás vagyok a tudatosításért.
A 2021-es magfalvai találkozó előkészületeinek zárása és az első két nap pedig egy olyan flow élményt adott csodálatos emberekkel való együttműködésben, hogy ez életemre elkísér.
Mit jelent számodra a gyüttmentség, és hogyan jelenik ez meg az életedben?
Teljesen “antigyüttment” vagyok, ha a szó szoros értelmében vesszük. Vidéki szülők gyermekeként én már pesti lettem, szeretem is nagyon a fővárost, és igyekszem tenni érte, hogy mindannyiunk számára minél élhetőbb legyen. Ugyanakkor a vidék szeretete, a saját ültetésű répa íze a Nagymamáknál, vagy a cseresznyeszüret a saját cseresznyefánkról a nagyszülőknél, a sok falun nyaralással és munkával töltött nyár a vidéki élet minden szépségét és persze nehézségét is megmutatta, amit mindig is nagyon szerettem. Mind a közösséget, mint a természettel való közelebbi kapcsolódást. A kiköltözés jelenleg még nincs a napirenden, de a vidékhez kapcsolódás fenntartása, megtartása, a lehetőségek kihasználása a városi életben is – kiskert, balkonkertészet, öko-logika – nagyon is az életem része. Egyszer még az is lehet, hogy “igazi” vagy “visszatérő” gyüttment leszek.
Mi lenne az a három dolog, amit a fesztiválról mondanál olyannak, aki még sosem hallott róla?
- Ott kell lenned, hogy megtapasztald.
- Minden lehetséges és minden rendben.
- Sosem vagy egyedül.
Szerinted mit ad a világhoz/a világnak, és/vagy a látogatóknak a fesztivál?
Különösen a városi látogatóknak azt gondolom, hogy katartikus élményt. Egészen más nézőpont, nyugalmat, békét, lelki-szellemi-fizikai táplálékot, ami akár a következő rendezvényig is kitart. Kapaszkodót. Szabadságot. Békét. Lehetőséget.
Mi a legfontosabb tanácsod annak, aki “gyüttment” szeretne lenni (akár a szó konkrét, akár a “lelki” értelmében)?
A magánéletben is a “minden lehetséges” a mottónk. Ha bizonytalan vagy, tegyél meg egy apró lépést, onnan már meg sem bírsz állni majd a lejtőn. Mindig van, akihez fordulhatsz. Merj belevágni.
Ha valamilyen művészettel kellene kifejezned a fesztivált, mi lenne az? Például: milyen zenét játszanál, énekelnél, milyen hangszerrel, vagy mit táncolnál, mit rajzolnál/festenél, milyen kézműves tárgyat alkotnál, vagy milyen színdarabot írnál? (Többfélét is írhatsz, és a felsorolt példákon kívül persze mást is.)
Hm. Csak ülj le egy virágzó fa alá tavasszal és hallgasd a “zenét”.