07:00 - 08:00 | Dankó Zsuzsanna: Meridiántorna | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
09:30 - 10:00 | Vígvári Bea: Közös reggeli hangolódással | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
10:00 - 12:00 | Pékműhely workshop | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
10:00 - 12:00 | Vígvári János: A közösségek fejlődési folyamatai | Népi gyógyászat tere – színpad |
16:00 - 17:30 | Vígvári Bea: Zene a közösségben, közösség a zenében | Népi gyógyászat tere – színpad |
18:00 - 19:30 | Géczy Margit: Magfalva bemutatása | Népi gyógyászat tere – színpad |
07:00 - 08:00 | Dankó Zsuzsanna: Meridiántorna | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
09:30 - 10:00 | Vígvári Bea: Közös reggeli hangolódással | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
10:00 - 12:00 | Pékműhely workshop | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
10:00 - 12:00 | Vígvári János: A probléma mint irányjelző fény az egyén és a közösség szintjén | Népi gyógyászat tere – színpad |
16:00 - 17:30 | Vígvári Bea: Hangtól az összhangig | Népi gyógyászat tere – színpad |
18:00 - 19:30 | Mizda Mária: Gyógynövénytúra | Népi gyógyászat tere – színpad |
07:00 - 08:00 | Dankó Zsuzsanna: Meridiántorna | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
09:30 - 10:00 | Vígvári Bea: Közös reggeli hangolódással | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
10:00 - 12:00 | Pékműhely workshop | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
10:00 - 12:00 | Vígvári János: A bennünk élő 12 sárkány szerepe a közösségek fejlődésében | Népi gyógyászat tere – színpad |
16:00 - 17:30 | Vígvári Bea: Zenei játékok mint az egyéni fejlődés lehetősége | Népi gyógyászat tere – színpad |
07:00 - 08:00 | Dankó Zsuzsanna: Meridiántorna | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
09:30 - 10:00 | Vígvári Bea: Közös reggeli hangolódással | Népi gyógyászat tere – szabadtér |
10:00 - 12:00 | Vígvári János: Az egyén gyógyulása a közösség gyógyulása | Népi gyógyászat tere – színpad |
16:00 - 17:30 | Vígvári Bea: Népdalaink újratöltve | Népi gyógyászat tere – színpad |
Ebben az évben a fő téma a Találkozón a kapcsolódás, ami azért nagyon fontos, mert ennek hiánya annyira kézzel fogható, hogy nevezhetnénk társadalmi kórképnek. A kapcsolatok hiánya, más néven elidegenedés négy szinten jelenik meg az életünkben:
A természet annyira idegen lett számunkra, hogy egyenesen pusztítjuk.
Az emberekkel kevesebb a kapcsolatunk, kevesebb a bensőséges viszony, kisebb bennünk a bizalom és a kötődés, ami növeli a hajlamot a fizikai és mentális betegségekre.
A munkánk is idegen lett számunkra, hiszen rengeteg ember végez nap mint nap olyan tevékenységet, aminek nem látja semmi értelmét. Ennek az a jelentősége, hogy az ember alkotó teremtmény. Isten képére lettünk teremtve és magunk is teremtésre születtünk. Amikor olyan munkát végzünk ami nem alkotó, az nem fogja lényünket tükrözni, szorongást és a céltalanság érzetét váltja ki. Az elveszett célt más tevékenységgel akarjuk pótolni. Azzal leszünk elfoglalva mit gondolnak mások rólunk, mit birtoklunk, milyen sikereket érünk el, más szóval minden olyan hamis pótcselekvéssel, ami nem tud kárpótolni bennünket az igazi értelem hiányáért. Kultúránkban a gazdaság az értelem elvesztésén alapul.
Végül pedig – és ez a legfontosabb – idegenek lettünk saját magunknak. Kérdezem én, hányan tapasztaltatok már valamivel kapcsolatban mélyről jövő megérzéseket, nem figyeltetek rá, aztán megbántátok? Ha idegenek számunkra belső mély megérzéseink akkor már nem érzékeljük a valóságot. Az Isteni valóság helyett az emberi szabályokat követjük és igazságokat gyártunk.
De az ember vissza tud kapcsolódni önmagához, ahogyan vissza tudunk kapcsolódni a természethez is. A gyógyító udvarban arra keressük a választ, hogy mi a valóság és mik az igazságaink. Hogyan tudunk újra kapcsolódni.
Udvargazda, Géczy Margit
Géczy Margit vagyok, a gyógyító udvar gazdája. Én úgy találkoztam a gyógyítással, hogy kerestem a kapcsolatot saját magammal, elkezdtem figyelni az érzéseimre, amik gyökeres változást hoztak az életembe. Népi kézműves, takács vagyok, ami azért alakult így, mert azt akartam, hogy a munkám a hobbim legyen, hogy azt csinálhassam nap mint nap, ami lelkesít. 13 éve élek Magfalván, ahol a természettel való kapcsolatomat tudtam egy magasabb szintre helyezni. A kertészkedést Istennel való közös teremtésnek élem meg, mely türelemre, alázatra tanít. Ez az életforma hozta meg számomra az elmélyült kapcsolatokat is, amiért nagyon hálás vagyok mert általuk tudok még tovább fejlődni, emelkedni, tanulni! Gazdagabb tőle az életem.