Előző cikkünkben bemutattuk az oszkói Hegypásztor Kör történetét a keletkezéstől a rendszerváltásig, amely egy generációváltással is egybeesett. Az új körülmények új célokat és új kihívásokat is jelentettek…
A rendszerváltás kellős közepén, a választások körüli bonyodalmak, növekvő társadalmi feszültségek közepette mindjárt egy komoly kihívás elé került a közösség: 1990. október elsején gyújtogatás következtében leégett a Hegypásztor pince (Öregpince) tetőszerkezete, és benne az 1846-ból származó bálványos faprés. A tűz keletkezésének oka hivatalosan nem derült ki, de majdnem biztos, hogy gyújtogatás következménye volt. Amikor a következő nyári táborba újra megérkeztek a táborlakók, egyikük ezt írta a Tábori Naplóba:
„Parázsnyom, elszenesedett fadarabok, kormos falak gyásza, feketéje fogadott bennünket. De az élet sarjad újra, 29 dolgos kéz indaként fonja be a sérült házat, a mi kedves pincénket, gyógyítja, tapasztja, simogatja falait…”
Végül újra nekiláttak a felújításnak: zsuppot vásároltak, a tetőszerkezetet külső segítséggel eredeti formában visszaállították Új prést is sikerült szerezni. Két nyár kellett ahhoz, hogy újra teljesen felújítva álljon a pince.
A Hegypásztor Kör életében az első generáció-váltás 1992-93-ban történt. Azok az egykori fiatalok erre az időre eljutottak a családalapításig, és kevesebb időt tudtak fordítani az egyesületi önkéntes munkára. A generációváltás után az egyesületnél a tevékenységek iránya a kultúra felé terelődött, de továbbra is fontos volt, hogy folytatódjon a szőlőhegy fejlesztése is. 1993-tól kezdődően évente falunapot rendeztek a művelődési házzal és az önkormányzattal közösen. A teljes lakosságot megmozgató szüreti felvonulás is az egyesület szervezésében valósult meg évről évre. A következő cél, mely meghatározta a fejlesztési irányt a “Turizmusfejlesztés az oszkói szőlőhegyen” program volt. Ezt követően kezdték meg szálláshelyek építését, ami több évig eltartott. Kalákában kezdődött az építkezés 1999-ben. Egyesületi tagok, színjátszók, ismerősök, barátok végezték a munkát, amely lassan haladt előre és csak 2005-ben fejeződött be, mivel önkéntes közösségi munkában dolgoztak, mindössze az ácsok voltak fizetett munkások.
Az egyesület teleház létrehozására is vállalkozott, az oszkói Idősek Otthonában bérelt helyiséget, itt helyezték el a számítógépeket. Létrejöttekor még hiánypótló volt a kistelepülésen, lehetővé tette, hogy főleg a fiatalok hozzáférjenek modern számítástechnikai eszközökhöz, ezáltal próbálják leküzdeni vidéki létükből adódó hátrányukat. A teleház 2001-ben, mint turisztikai információs iroda kezdte meg működését, igazi közösségi színtérré vált és otthont adott az egyesület irodájának is egészen 2011-ig. Itt elérhető volt egy helyi munkaerő-piaci információs szolgáltatás is, valamint több alkalommal szerveztek számítástechnikai tanfolyamot is az érdeklődök részére és elindult a Szerepjáték Klub és a Médiaklub is. A teleház jelenleg az oszkói művelődési ház keretén belül működik.
Az évtizedek során megszerzett tudásnak előbb utóbb híre ment: egyre-másra érkeztek felkérések zsuppolási munkákra. A legkülönlegesebb megrendelő a MAFILM volt. Egy tavaszi napon hívta az egyesületet telefonon egy úr Pestről, hogy szükségük lenne nagyobb mennyiségű zsuppra. A Pilisben forgattak egy amerikai mesefilmet, középkori történetet, amelyhez díszletházak épültek, azokra kellett a zsupp. Azt tudni kell, hogy a tavasz a legnehezebb időpont zsuppszerzésre – tavalyi már nincs, idei még nincs –, szerencsére azonban az egyesület jelentős készlettel bírt, amelyből tudtak eladni. Így került hát az oszkói zsupp a mesevilágba. A legnagyobb szakmai kihívást azonban a szentendrei skanzen felkérése jelentette. 2009-2010-ben a skanzen területén 16 zsuppos ház készült Észak-Magyarország népi építészetének bemutatására. Ebből 13 ház tetejét az egyesület emberei zsuppolták, ami nem volt egyszerű vállalkozás tekintve, hogy a tájegységben kissé másképp csinálják a zsuppfedést. Így hát a munka megkezdése előtt a „lépcsős” technikát kellett megtanulni, csak aztán lehetett nekilátni. A házak időben elkészültek, ily módon oszkói kezek alkotásai a híres Szentendrén is jelen vannak.
Az elvégzett munkáknak köszönhetően régi, már majdnem elfeledett szakmai tudás átadása történt meg fiatalok számára. A különböző munkákból mintegy 70-80 fő vette ki részét, közülük néhányan művelik magas szinten a zsuppfedés tudományát. A jelentkező igényekre az egyesület mellett létrejött egy kft. is. A vállalkozás végezte a büki tájház felújítását és a szalafői Pityerszer népi műemlék együttesének teljes körű felújítását is. A munkák folytatódtak Nagyrákoson, Pankaszon, utána pedig a cáki pincesor megújításán dolgoztak az oszkóiak. Lebontottak két pincét is, egyet az oszkói, egyet pedig a csehimindszenti szőlőhegyen és a régi formában építették vissza a két épületet. Ezzel e speciális szakterületen olyan referenciát szerzett a Hegypásztor Kör, amellyel nem sokan dicsekedhetnek. Az önkéntes munkával megszerzett tudás tehát hasznosult, bevételhez tudott jutni az egyesület. A megszerzett tudás továbbadását szolgálta a 2012-ben indított zsupptető készítő tanfolyam” külső érdeklődőknek. Az elméleti órákat Szombathelyen tartották, a gyakorlat Oszkón volt. Azért fontos, hogy újabb emberek tanulták meg a szakmát, mert zsuppfedél készítésre egyre nagyobb igény mutatkozik nemcsak a skanzenek részéről, de nyaralóhelyek környékén is újra látni ilyen házakat.
Következő cikkünkben bemutatjuk a hegyháti Borbarát kör munkásságát, hogyan sikerült felfejleszteni ezt az eddig szinte feledésbe merült borvidéket, és hogyan sikerült eközben nemzetközi kapcsolatokra is szert tenni.
Akinek kedve van csatlakozni a Hegypásztor Kör egyesülethez, szívesen látják jókedvű közösségükben.
E cikk forrása a Hegypásztor Kör “Az oszkói hegypásztor kör első 30 éve” c. kiadványa volt.