Az oszkói hegypásztor kör első 30 éve. Harmadik rész: a hegyháti Borbarát Kör

Sorozatunk előző két részében bemutattuk az oszkói hegypásztor kör első harminc évét, hogyan alakult ki egy apró ötletből egy szerteágazó közösségi és hagyományörző tevékenység. De az oszkói hegyhátat már nem csak emiatt emlegetik, hanem egyre ismertebb borai miatt is…
A Vasi-Hegyhát egy része a Balaton-melléke borvidékhez tartozik. A térség borai kevésbé ismertek talán azért, mert a gazdák korábban szinte kizárólag saját részükre termesztettek szőlőt, készítettek bort hagyományos fajtákból, ma viszont már számolni kell a hegyháti termelőkkel is. Tíz éve, hogy háromhónapos tanfolyamot tartottak a hegyháti szőlősgazdák részére, melyen a Hegyhát nyolc településéről 19-en vettek részt. A tanfolyam felölelte a szőlőtermesztés és feldolgozás teljes vertikumát. A befejezés után jött az ötlet, hogy nevesíteni kellene ezt az együttműködő társaságot, s így a Hegypásztor Kör kebelén belül 2007-ben létrehozták a Hegyháti Borbarát Kört 22 fő részvételével. Rendszeresen összejönnek más-más gazdánál, így egymás birodalmát is megismerik. Szakmáznak, aztán koccintanak rá. Külső előadókat is meghívnak, például növényvédelem, borkészítés, jogi ügyek témakörében. A képzéseknek, a gyakorlati fogások megismerésének már érezhető a hatása. Néhány tag rendszeresen küldi borait a megyei versenyekre, és nevesebb vasi borászokat is megelőzve nyernek különböző érmeket Petőmihályfa, Gersekarát, Olaszfa, Csipkerek hegyeiről származó borokkal. Például a Hegypásztor Kör 2014. évben meghirdetett térségi borversenyére ötvenhét borral neveztek a gazdák, közülük huszonkilenc fehér, huszonhat vörös, és két rosé bort küldtek be a termelők. A bíráló bizottság mindössze két borban talált jelentősebb hibát. A verseny színvonalát mutatja, hogy a több mint félszáz borból tizennégy kapott arany, harminchárom ezüst, nyolc bronz minősítést. A legeredményesebb gazdának Herczeg Gyula (Petőmihályfa) bizonyult, akinek négy bora (shardonnay, kurmin, merlot, othello) kapott arany minősítést. Varga Zoltán (Olaszfa) három aranyat vihetett haza. A csehimindszenti polgármester Fukszberger Imre is bizonyította, ért a borászathoz. Két borára (zweigelt, zweigelt rosé) kapott arany minősítést. Boraira ugyancsak két aranyos minősítést könyvelhetett el a bérbaltavári Mándli Tibor (shardonnay, rajnai rizling). Egy aranyat kapott a Hegypásztor Kör othellója, Kovács Ernő petőmihályfai shiraz-a, Sipos Károly csipkereki zöld veltelinije. A legízletesebb fehérbor címet Mándli Tibor shardonnay bora kapta, a legízletesebb vörösbort (malbec) pedig a bírálók szerink Varga Zoltán készítette. A Borbarát Kör tagjai gondolkodnak egy közös feldolgozó létrehozásában, mert együtt nagyobb mennyiséggel a piacon is megjelenhetnének.

A Hegyhát mint termőterület megfelelő, az új telepítésekből származó borok már jó minőségűek. A jövőt illetően kétféle utat látnak, mindkettő ugyanahhoz vezet: lehet szövetkezeti formában termelni, vagy egyénileg is, de csak közös feldolgozás eredményeképpen előállított nagy mennyiséggel lehet megjelenni a piacon. A Hegypásztor Kör alapcéljainak megfelelően törekedett partnerkapcsolatok építésére.
Egy pályázat kapcsán került kapcsolatba a „GAJ” Bortermelő és Turisztikai Egyesülettel, mely Szlovénia egyik kistelepülésén, Filovciban működik. Hasonló a szőlőhegyük oszkóihoz, vannak zsúppal fedett pincéik, a bortermelésben viszont előbbre járnak, palackoznak, jó minőségi boraik vannak. A filovci egyesülettel való együttműködés a 2000-es évek elején volt a legaktívabb, a kapcsolat még ma is élő, baráti-szakmai látogatások alkalmával többször találkoznak. Ugyancsak nemzetközi projekt keretében ismerkedtek meg a Dél-burgenlandi Bortermelők Egyesületével. A legismertebb település Heiligenbrunn (Szent-kút), amely híres a szőlőhegyéről, zsuppfedeles pincéiről, melyekből mintegy ötven áll még jó állapotban a gyönyörű környezetben. Az egykor Magyarországhoz tartozó falu búcsújáró hely is, lakossága már a millennium idejében is szinte teljesen németajkú volt. Dél-Burgenland lankás tájain évszázadok óta termesztenek szőlőt. A leghíresebb borfajta az Uhudler, direkttermő (Noah, Elvira, Izabella, stb.) szőlőkből készül. Az Uhudler sajátos sikertörténet. A direkttermő fajtákat egész Ausztriában (Magyarországon is) kiirtották, Dél-Burgenland két járásának sikerült kizárólagos termesztési jogot szereznie. A három partner: Filovci, Heiligenbrunn és Oszkó szőlősgazdái közti kötődést erősítik azok a szőlőtőkék, melyeket mintegy tíz éve telepítettek Filovci szőlőhegyén. A partnerek saját maguk ültették el az otthonról hozott –partnerenként azonos számú– alanyokat. A szüretek alkalmával pontosan lemérik a termés súlyát, a must cukorfokát, erről naplót is vezetnek, s így mintegy verseny is zajlik folyamatosan a három szőlőhegy gazdái között.
Végül egy borász bölcsesség. Fukszberger Imrétől hallottuk a következő, igazi boros rigmust, mely Soós András csehimindszenti pincéjében olvasható egy gerendán:

Guta üti azt meg orrba,
Aki vizet önt a borba.
Igyunk tehát tisztán sorba,
Így eljutunk az öregkorba. (1868)

Következő cikkünkben bemutatjuk az oszkón kialakított tanösvényt, erdei iskolát és az oszkói túrizmust elősegítő kezdeményezéseket.
Akinek kedve van csatlakozni a Hegypásztor Kör egyesülethez, szívesen látják jókedvű közösségükben.
E cikk forrása a Hegypásztor Kör “Az oszkói hegypásztor kör első 30 éve” c. kiadványa volt.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top