Az erdei iskola létrehozásának igénye 1999-ben fogalmazódott meg, amikor a turizmusfejlesztés is előtérbe került. Az erdei iskola környezeti nevelést szolgáló programokat, ismereteket nyújt, kapcsolódva az általános iskolai tananyaghoz. Legtöbbször 3-6. osztályos gyerekek jönnek többnyire Vas megyéből, a látogatás általában három napos. Igyekeznek olyan látnivalókkal, programokkal szolgálni, melyek csak az oszkói szőlőhegyen láthatóak. Tartanak kézműves foglalkozásokat is, a gyerekek agyagoznak, nemezelnek, szőnek, aztán megmutatják nekik a kosárkötést, seprűkötést is. Eközben bemutatják, hogyan lesz a kis búzaszemekből kenyér. A folyamatot kis modellek (például egy apró őrlő masina) segítségével a gyerekek végigkövethetik. Érdekes program egy paraszti gazdaság megismerése még a falusi gyerekek számára is: van Oszkón még olyan porta, ahol sokféle háziállatot tartanak, vannak régi épületek, gépek, eszközök, szerszámok. Aztán a helyszínhez illően egy berendezett pince segítségével bemutatják, hogyan lesz a szőlőből bor. Előfordult már, hogy szüretkor jött csoport, ők részt vehettek a munkálatokban is.

A környéket szívesen bejáró látogatókat egy rövidebb és egy hosszabb tanösvény vezeti körbe a szőlőhegyen. Szezonban szinte minden héten vannak csoportok, óvodásoktól a középiskolásokig. Az ösvény bejárása a gyermekek helyes természetvédelmi szemléletének kialakítását segíti. Megismerkedhetnek a térség növény- és állatvilágával, gyógynövényeket is gyűjtenek. A tanösvény állomásokból áll, igény és életkor alapján választják ki az útvonalat, a séta a Pásztorszállástól indul. S hogy mi minden kerülhet szóba egy séta alkalmával? Egy kívülálló nem is gondolja, mennyi mindent lehet elmondani a gyermekeknek egy-egy tárgy, épület, növény kapcsán. Lehet egy egyszerű madárodú, melynek nemcsak a formája érdekes, de tájolása is. Ha ránézünk egy présházpincére, felmerülnek kérdések: miből, hogyan készülnek a falak? Mi az a zsupp, és hogyan lesz a rozsszemből liszt, és így tovább. Aztán arról is szó esik például, hogy az útvonalon található állati nyomokból, ürülékből meglehet állapítani milyen állat járt arrafelé. Az útvonalon sok különböző fa található, rögtön felmerül a kérdés: gyümölcsük, kérgük és a fa mire alkalmas? A gyerekek rendületlenül kérdeznek és kérdeznek…

A Hegypásztor Kör alapvető törekvése volt az első pince felújítása óta, hogy amit a hegyen létrehoznak, az bemutatható legyen. A látogatók megérezzék azt az ősi tudást, örökséget, amit a szőlőhegy és a rajta lévő épületek, a szőlő- és gyümölcsös ültetvények magukban hordoznak. Ezáltal megvalósul a létrehozott környezet egyféle hasznosulása is. A fejlesztésekkel nem skanzen létrehozása volt a cél, hanem eredeti helyszínen, eredeti funkcióban bemutatni a létesítményeket, látnivalókat. Ezt a célt szolgálta egyebek mellett az erdei iskola, és a tanösvény létrehozása, de ide tartoznak a kiszolgáló épületek is, hogy a látogatók egy-két napig lakhassanak, élhessenek a hegyen. Fontos volt az is, hogy legyen szőlő, legyen gyümölcsös, bor és pálinka, mert mindezek az évszázadokkal ezelőtti szőlőhegyeknek is természetes velejárói voltak. A szőlőhegy bekapcsolódott a turista útvonalakba oly módon, hogy három turistaút is átvezet rajta: a Hegyhát-50, a Mária út és a Mindszenty-zarándokút.

Következő cikkünkben bemutatjuk az oszkói szőlőhegy épületeit, látnivalóit: pincéit, pajtáit, őshonos fáit.

Akinek kedve van csatlakozni a Hegypásztor Kör egyesülethez, szívesen látják jókedvű közösségükben.

E cikk forrása a Hegypásztor Kör “Az oszkói hegypásztor kör első 30 éve” c. kiadványa volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.