Ünnepélyes keretek között megnyitjuk a 2025-ös Gyüttment Fesztivált, melynek idei központi témája: a cselekvő akarat ébresztése. Ebben a közös térben lehetőségünk nyílik kapcsolódni egymáshoz, a helyhez, a szándékhoz, amellyel együtt négy napon át közösséget, gondolatokat és élményeket osztunk meg. A ceremóniamester vezetésével olyan rituális és játékos elemekkel indítjuk el a fesztivált, amelyek segítenek megérkezni, ráhangolódni és megérezni a közösségi szellemiséget, amely végigkísér majd minket.

2025-ben a Gyüttment Fesztivál 10 éves – ezt a mérföldkövet közösen ünnepeljük meg egy nyílt közgyűlés és visszatekintő beszélgetés keretében. Ez az alkalom lehetőséget ad arra, hogy visszaidézzük a legemlékezetesebb pillanatokat az elmúlt évtized fesztiváljaiból, áttekintsük a MEGY Egyesület munkáját – milyen kezdeményezések, projektek, együttműködések nőttek ki a fesztivál közegéből, beszélgessünk a jövőről – milyen irányok, kihívások és lehetőségek rajzolódnak ki előttünk a következő évtizedre.

2025 az évszázados aszály éve - ÚJRA! Beszélgessünk az alapvető fogalmakról! A hibás tudások átporgramozása, mint állampolgári felelősség és lehetőség. A víz mint a klímaváltozas kulcsa (avagy túl a széndioxidon!) A tájhasználat mint a vízgazdálkodás kulcsa. Beszélgetés a paradigmaváltás lehetőségeiről. -Alapvető fogalmak értelmezése: vízpótlás, vízvisszatartás, Öntözés, duzzasztás - A "Vizet a tájba" program konstruktív kritikája, - Az emberi felelősség az aszály kialakulásában - Adalékok a Homokhátság megmentéséhez Hogyan függ össze az árvíz és az aszály? Az aszály hogyan nem egyszerűen csapadékhiány? Az ember hogyan csinálja a klímaváltozást, túl a széndioxidon? Hogyan nem jó megoldás a villanyautó, és mi a jó megoldás? Hogyan nem jó megoldás az öntözés, és mi a jó megoldás? A párolgás és elszivárgás - veszteség vagy ökoszisztéma szolgáltatás?

Hogyan tudnánk eleink hagyományos tudását és a modern tudást kézfogásra bírni? A pásztoroknak nem a termelésük, hanem a világra való odafigyelésük az intenzív. Ismerik minden egyes jószágukat, ismerik a legelő minden egyes foltját, ezért tudják jól tartani jószágukat. Ökológusként mesélek majd arról, mit tanultam erről a figyelem intenzív világról, világtól. 

Ha közelebbről megnézzük, hogyan működik a természet, akkor mély összefonódásokat látunk - minden elem függő- és támogató viszonyban van a másikkal. Az emberi közösségek sem különbek. Jólétünk a körülöttünk élőkéhez kötődik, és a közösségiség akkor növekszik, amikor felismerjük, hogy küzdelmeink közösek.

Mi tart össze egy közösséget? Miért működnek egyes közösségek hosszú távon, míg mások néhány év alatt széthullanak? Van-e ebben szerepe a közös hitnek, a vallásnak – akár hagyományos, akár új formáiban? Ebben a beszélgetésben azt járjuk körül, hogy hogyan képes a vallás közös értékeket, világnézetet és erkölcsi tájékozódási pontokat adni a közösségeknek. Hogyan segít eligazodni abban, hogy mi a jó és a rossz, ki tartozik hozzánk, és hogyan éljünk együtt? Mit kezd egy közösség a nézetkülönbségekkel, az eltérő életutakkal, vagy azzal, ha valaki máshogy gyakorolja ugyanazt a vallást? Kiválthatja-e az ideológia a vallásos hitet a közösségi összetartozás szempontjából?

Az idén a Gyüttment előtt pont egy héttel, ugyanabban a térben ahol mi találkozunk a Nemzetközi Ökofalu Találkozó (GEN Gathering) lesz. Ezért a Gyüttment újra szervezte a Nemzetközi udvart, hiszen nagy lehetőség angol nyelvű előadókat, beszélgető társakat hívni és beszélgetni az ökofalvak jelenéről és jövőjéről.

Mi is az az önellátás, ami újra és újra felbukkan a köztudatban, ha valami fenyegeti az aktuális gazdasági rendszert. Csak egy visszatérő illúzió, vagy képes biztos menedéket nyújtani? Az Önellátás fogalma: Egy személy vagy egy közösség a saját szükségleteit, különösen az élelmiszer és más alapvető javak terén, külső forrásoktól való nagyfokú függés nélkül képes kielégíteni. Ez lehet részleges vagy teljes mértékű, és magában foglalhatja a terménytermesztést, állattartást, kézművességet, és más olyan tevékenységeket, amelyekkel a létfenntartáshoz szükséges javak előállíthatók.

Sem a gazdasági-piaci, sem a jogszabályi feltételek nem kedveznek a vidékre költözőknek. Ugyanakkor a falusi élet egyedülálló lehetőséget nyújt az önellátással egybekötött jövedelemszerzésre.  Ennek kihasználása alkalmat ad egy magasabb életminőséghez vezető életmódváltásra is. Tudatos fölkészüléssel a vidéki életnek nem a „hátrányos helyzetét”, hanem az előnyeit élhetjük meg.

A gyökerek a BME Zöld Kör virágkorára nyúlnak vissza, 1989-90-ben a Martos Kollégiumban tartottunk rendszeres összejöveteleket  „Ökofalu” alapítás elképzeléssel. A szellemi töltekezés hamarosan gyakorlati tevékenységgel is párosult. Már 1992-től évenkénti nyári találkozókat tartottunk, híreink az Ökofalu Hálózat (később Élőfalu Hálózat) hírlevélben jelentek meg.

Nemcsak azt, hogy mit teszünk a tányérunkra, hanem azt is, hogyan kapcsolódunk az ételhez – önmagunkhoz, a természethez, egymáshoz. Ebben a beszélgetésben különböző utak, hagyományok és tapasztalatok találkoznak: népi bölcsesség, keleti tanítások, valamint mai tudásunk a testről és lélekről. Nem diétás szabályokról beszélgetünk, hanem arról, hogyan válhat az étkezés újra életünk természetes, örömteli és gyógyító részévé. Négy nap alatt sokat főztünk, fermentáltunk, kóstoltunk együtt – most pedig gyakorló, hiteles emberekkel beszélgetünk arról, amit közösen megtapasztaltunk. Olyanokkal, akik nem elméletekről beszélnek, hanem arról, amit megéltek – legyen szó egy ősi tudásról vagy a saját testük finom jeleinek meghallgatásáról. Összefoglaljuk a napok tanulságait, és útravalót adunk, hogy otthon is folytatódhasson ez az út.

Ahogy a Gyüttment Fesztivál négy napja véget ér, eljön az idő, hogy méltó módon elbúcsúzzunk egymástól és ettől a különleges [...]