Időpont:
2025. augusztus 23., szombat
17:00 - 19:00
Helyszín:
Közösségi udvar – műhely tér
A Bizalmicélium egy társulás. Nevünk egy szójáték. Működésünk egy életjáték. Mind mások vagyunk és még változunk is ráadásul, folyton. Így az összeszövődésünk is él, alakul, meg sem próbálom leírni. Mégis, mint ahogy a rejtőzködő gombafonalakból, helyenként egy teljesen megfogható gomba nő ki, mi is csinálunk együtt teljesen konkrét dolgokat. Leginkább nyári táborokat, ahol a közösségbe kapcsolódás és a társas permakultúra (magyarul: életkeringetés) gyakorlóterét hozzuk létre.
Most meg épp a Gyüttmenten tartunk egy műhelyt.
Egy személyes élménymegosztással és gondolatébresztővel szeretnénk indítani a bizalomszövedékkel kapcsolatban, aztán kisebb csoportokban felfedezőutakra indulunk a számotokra fontos és épp élő kédrések mentén, végül együtt leszűrjük a legfontosabb megértéseink, belátásaink aranyrögeit.
A Műhely tér programjait a cselekvésre sarkallás érdekében négy darab egymásra épülő fázisba rendeztük. Ezen program a Feltérképezés (Ízlelgetés) fázisba tartozik. A logikai ívről itt olvashatsz bővebben.
Programtartó
Csengey András
Változáskísérő (coach)
Közösségi / Kapcsolati folyamatsegítő
Táj Coachinggal, Közösség Építéssel és Permakultúrával foglalkozom legtöbbet. Ami ezekben közös, hogy életük (természetes) mélypontjain szűkösséget érző embereknek segítek, hogy már-már feladott lélekemelő álmaikat a valóságba tudják illeszteni: külső és belső természetük összhangjára ráérezve. Ezekben az együttműködésekben leginkább kísérő, társ vagyok, tanúja annak, ahogy valaki megteszi az utat és átalakul a belső indíttatását engedve kiteljesedni. Az együtt megélt utakból én is rengeteget tanulok az élet, a kapcsolódás és saját magam természetéről. Így egyre jobban tudok teret adni másoknak, és gondoskodni arról, ami az én hatókörömbe tartozik.
Gyerekként az édesapámmal tapasztaltam meg egy mély, összehangolt figyelmet. A kapcsolódásnak egy olyan minőségét, ami később – miután őt elvesztettem – sokáig hiányzott. Kevés volt az a kapcsolati mélység, ami körülvett, ami a társadalmi megszokásainkból adta magát. Lassacskán megtaláltam a módját, hogy a párommal, a fiammal, a barátaimmal hogyan tehetek azért, hogy ez a minőség épüljön közöttünk, amit M. Scott Peck „Közösség”-nek nevez.
Életteremként is egy vidéki „öko”-közösséget választottam, a Zselicben, Visnyeszéplakon. De igazán komoly hitem és lelkesedésem akkor született újjá, amikor részt vettem az első Közösség Építő Műhelyen. Itt megtapasztaltam, hogy az a kapcsolódási mélység, ami mindig is a legfontosabb volt számomra, tanulható, és akár szélesebb körben is elterjedhet a társadalomban. Így újjáéledt bennem a remény, hogy a töredezettség, ami ma még sokfelé meghatározónak tűnik, rombolva az emberi és a természeti közeget, átfordítható az életet újra gazdagító együttműködésbe.