Ahogy a csörgedező forrás utat tör magának a kövek között, kerestünk helyet és időt álmainknak, elképzeléseinknek, szándékainknak, akaratunknak, mindannak, ami közös bennünk, ami összeköt minket, ami hozzá tesz az életünkhöz, és amit összeadva sokkal több annál, mint mindannyiunk együttese, amikor 2015-ben először tűztük ki a Gyüttment Fesztivál zászlaját Csobánkapusztán. Mert: ha el tudod képzelni, meg tudod valósítani. Ha meg tudod álmodni, képes vagy valóra váltani – mondta William Arthur Ward. No, nem hiszünk el mindent elsőre, amit mondanak nekünk, ellenben utánajártunk és azt tapasztaljuk, hogy képesek vagyunk megvalósítani az elképzeléseinket. Olyannyira, hogy azok életerős folyammá duzzadva állnak össze idén, az 5. Gyüttment Fesztiválon a Sötétvölgyben, Szekszárd mellett.
Kik azok, akik akár napokig is életben maradnak egy multi élelmiszeráruház-lánc nélkül? És hogyan csinálják? Kik tudnak bulizni hajnalig agyvesztés és túlhangosítás nélkül? Miféle ember visz magával saját felszerelést és evőeszközt egy fesztiválra azzal a céllal, hogy ne szemeteljen? Egyáltalán, hogy jut eszébe valakinek, hogy ne szemeteljen? Mióta szempont ez? Hogy lehet életben maradni szennyvízgyártás nélkül? Mi értelme van annak, hogy ne pazaroljuk az energiát? Mire jó ez egy egyszerű halandónak? Hát nem azért vagyunk itt, hogy elvegyünk mindentől (A Mindentől) mindent, ami elvehető? Miért baj, ha kivágok egy fát? Arra való, nem? Hogyhogy kocsi nélkül is el lehet jutni valahová? Meg különben is, minek? Mi ez az egész?!
Életnek tekintjük a növények és az állatok életét is. Azokra nem végtelen erőforrásként tekintünk, azt nem tárgyként kezeljük.
Idén a Sötétvölgyben szelíden fesztiválozunk. Nekünk szelíd, ha úgy élünk, hogy közben élni hagyunk. Minden, ami ez ellen szól, arra megoldást találunk.
Nem gondoljuk, hogy évtizedekig kéne mérgeznünk a termőföldet csak azért, hogy egyszer együnk egy műanyag kanállal egy műanyag tányérból. Nekünk szelíd, ha magunkkal hozzuk a saját tányérunkat, evőeszközünket és minden szükséges felszerelésünket a fesztiválra.
Számunkra nem indokolt messziről szállíttatni élelmiszert, ha azt helyben is beszerezhetjük. A kényelem számunkra nem ok a szemét (értsd: csomagolás) termelésére. A tanult és átvett viselkedésminták számunkra nem jelentik azt, hogy műanyag szemetet gyártunk, mert az megöli a termőföldünket, a vizeinket, a légkörünket. A termőföld, a vizek teli vannak élettel, egyúttal táplálják az életünket. Nekünk szelíd, ha a helyi termelőktől szerezzük be az ételek alapanyagait, hogy ne kelljen messziről szállítani azt, ami helyben is beszerezhető – ráadásul többszörös és mérgező túlcsomagolás nélkül. A külföldről vagy messzebbről behozott élelmiszerek szállítása indokolatlanul és irreálisan terheli a természetet, emellett gyakran mérgező anyagokat tartalmaznak.
Nem tudjuk azzal a tudattal jól érezni magunkat miközben hangos zenére bulizunk, hogy az másnak az életét keseríti meg – még ha az egy állat, egy életközösség is. Nekünk szelíd, ha nem kell mások életét zavarnunk, vagy tönkre tennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat fülsüketítő hangosítás nélkül.
Számunkra nem magától értetődő autóba ülni akkor, amikor az kiváltható olyan más közlekedési eszközzel, ami sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem mérgezi a minket életben tartó természetet, sőt, adott esetben táplálja azt. Nekünk szelíd, ha olyan megoldással jutunk el a fesztivál helyszínére, ami nem termel további CO2-t a légkörbe, ezáltal saját életlehetőségeinket növeljük.
Nem fogjuk a szükségesnél jobban használni az állatok és növények életét csak azért, hogy még extrémebb, még látványosabb épületeket használjunk néhány napig. Nekünk szelíd, ha egyszerű épületeket, tereket alakítunk ki kézi szerszámokkal a fesztivál helyszínén, mert nem akarunk a feleslegesen ártani a helyi élővilágnak.
Abszurdnak találjuk ivóvizet használni a vécén, miközben emberek, állatok és növények pusztulnak el a Földön a vízhiány miatt. A vízöblítéses WC ivóvizet használ az öblítéshez, amit aztán messzire kell szállítani, hogy ott további vegyszerekkel lehessen megtisztítani. Nekünk szelíd, ha alomszéket használunk, mert komposztot termelünk, ami táplálja a talajt.
Egy olyan kalandra hívunk téged, ahol megtapasztalhatod, milyen úgy élni, hogy hozzáteszel az élethez, és nem elveszel belőle. Ha nem elveszíteni vagy kikapcsolni akarod az agyadat, hanem arra használni, hogy felismerd, hogyan támogathatod az életet.
Egy olyan kalandra hívunk téged, ahol ráébredhetsz, mennyivel több az élet veled, mint nélküled. Ahol megérezheted, mennyivel gazdagabbá válik az életed, ha azt lesed, mivel járulhatsz hozzá az élet fenntartásához, ahelyett, hogy azon járna az eszed, milyen hasznot húzhatsz belőle anélkül, hogy tekintettel lennél a következményekre.
Hogyan? Mindenre mindennapos megoldásokat mutatunk.
#hozzáteszünknemelveszünk