Időpont:
augusztus 27., szombat
08:30 - 09:00
Helyszín:
Közösségi udvar – műhely tér
A Közösségi udvar idén a személyes kapcsolatok jelentőségével foglalkozik, mert hisszük, sőt tapasztaljuk, hogy egy közösség létrehozásának és működtetésének alap építő eleme a személyes kapcsolódás. Enélkül a kötőanyag nélkül közösséget építeni nem lehet, mégis rendre alulértékelt a jelentősége, ill. kevés tudomásunk van arról, hogy mit is jelent ez valójában.
Ezeken a reggeli bemelegítő alkalmakon ehhez a kötőanyaghoz keverünk egy elixírt – ha úgy tetszik oxitocint 🙂 – a testünkbe.
A másikhoz való kapcsolódás előfeltétele, hogy magamhoz is tudjak kapcsolódni. Ezt sajnos manapság legtöbbünknek gyakorolnia kell, annyira normává, normálissá vált, hogy szinte csak kifelé figyelünk: úgy próbálunk boldogulni a társadalomban, hogy nagyrészt azt tesszük, amit kívülről (el)várnak tőlünk. Ez oda vezet, hogy néha már az érzéseinket is igyekszünk kiokoskodni.
A mozgás-meditáció és/vagy bodywork azt az idegpályát “edzi”, amivel képesek vagyunk egyre jobban érzékelni, hogy MI VAN BENT valójában.
Miért fontos ez?
Mert a testünk egy komplex érzékszerv, amivel feldolgozzuk a külvilág jelenségeit és érzékelésünk által szűrt és átdolgozott válaszreakciót küldünk oda vissza, ami által az egy kicsit megváltozik aszerint, hogy kellemes érzéseket vagy szenvedést bocsátunk ki.
Ezeken az alkalmakon ki-ki a saját tempójában gyakorolhatja az aktív BEFELÉ FIGYELÉST, hogy aztán ezzel a kifényesített testtel, lélekkel és szellemmel induljon a napi kalandokra, ami immár egy vágyottabb valóságot fog visszatükrözni.
* FIGYELEM! A gyakorlatnak kötött struktúrája van. Ha elkezdjük, nincs már lehetőség bekapcsolódni. Ezért, ha szeretnél részt venni rajta, kérlek, pontosan érkezz!
Programtartó
Kléh-Reinle István
Coach és tréner, és ezen belül úgy mondom, hogy önelfogadás kíséréssel foglalkozom
Mert hiszem, hogy a legtöbb konfliktusunk az életben abból adódik, hogy nem fogadom el magam olyannak, amilyen igazán vagyok. Valaki mást szeretnék magam helyett: Jim Carrey mondta, és nagyon tetszik ez a gondolat, hogy
“a depresszió nem más, mint az elméd jelzése, hogy már belefáradt abba a karakterbe, amit még még mindig magadra erőltetsz”.
Több, mint 20 évig multi-katona voltam, ami alatt felismertem, hogy ez az út számomra nem oda vezet, ahová el szeretnék érni, ezért kb. 1 évtizedes előkészítés után 7 éve fejest ugrottam az ismeretlenbe, vagyis kiléptem, hogy kitaláljam, hogy mire születtem.
Most ott tartok, hogy 54 évesen végre családom lett és a napjaim nagy részét azzal töltöm, aminek értelmét látom, amihez kedvem van.
www.kleh.hu
