Egyedülállók a tanyán – beszélgetőkör tapasztalatokról

Időpont:
augusztus 27., szombat
12:00 - 13:30

Helyszín:
Nyílt tér


Tanyán élni és az önellátásra, önfenntartásra törekedni önmagában is kihívást jelent a mai kor emberének. Ugyanezt egyedülállóként tenni felvet több olyan megoldandó feladatot, ami az eltökélt embert tovább ösztönzi, az olyat pedig, aki nem gondolta komolyan, gyorsan eltántorítja ettől az életmódtól. A Fenntartható visszafejlődés Youtube csatorna köré szerveződött tanyaközösség tagjaiként szeretnénk beszélni nektek az örömöktől és kihívásoktól gazdag életünkről és ösztönözni azokat, akik egyedülállóként eddig nem mertek rálépni erre az útra.
A beszélgetőkör résztvevői:
Csák Erika vagyok, 2021. júliusa óta élek tanyán. Falun nőttem fel, nagyszüleim, szüleim gazdaságában szerettem meg a kertészkedést, a természetet, majd az iskola és a munkahelyek a városba vittek. 20 évet töltöttem a multinacionális cégek világában, ahol gyűjtöttem ugyan hasznos tapasztalatokat, de túlnyomórészt a mindennapok egyformaságát és céltalanságát éltem. Tettem mindezt hatalmas hiányérzettel a szívemben. Éppen a Covid lezárások előtt, 2020 év elején sikerült összeismerkednem a Fenntartható visszafejlődés Youtube csatorna alapítójával és családjával, akik nagy benyomást tettek rám és elérhető közelségbe hozták számomra azt, amiről addig csak álmodoztam: egy saját tanyát. Mások szerencsének mondanák, de én tudom, hogy Isten kegyelméből költözhettem le kicsit több mint egy évvel később a tanyámra. Munkám továbbra is a multik világához köt, de mindezt a tanya ölelésében végezhetem, úgy, hogy közben minden szabadidőmet a kertnek és az önellátásnak szentelhetem.
Conkov Ilona vagyok, 31 éves. Az első tanyámat 3 éve vettem Debrecenben, ahol sikerült a kertből ellátni magam zöldségekkel, így az a része megvalósult a terveimnek, hogy önellátó lehessek, viszont nem volt társaság, aki hasonlóan gondolkodik, ezért költöztem Ceglédre a közösség miatt. 13 éves korom óta élek egyedül, kisebb megszakításokkal, amikor értelmetlen élettársi kapcsolatokban éltem. Ezekbe meggondolatlanul mentem bele, de már nem követem el ezt a hibát. Nekem eddig jobban bevált az egyedül élés, mert a nem megfelelő párválasztás csak hátráltatja az embert. Persze a megfelelelő választás előbbre viszi és feltölti az embert, de amíg ilyen nincs, addig jól vagyok így. Mindig törekszem megoldani a dolgaimat magam, csak akkor kérek segítséget, ha már nem boldogulok. Igyekeztem megtanulni és gyakorolni sokféle férfi feladatot az évek során, hogy ne kelljen mindig másokra támaszkodnom. Úgy gondolom, hogy ha arra vártam volna, hogy legyen társ ahhoz, hogy bármibe belevágjak, akkor még mindig albérletben élnék és gyárban dolgoznék, ehelyett én inkább követtem szívem vágyát, így a helyemre kerültem és azt az életet élem, amire vágytam és ami élhető az elkövetkező világhelyzetben. Tudom, hogy lehetne boldogabban a megfelelő társ mellett, de ezt a kérdést rábízom a Jóistenre.
Pósza Beáta vagyok. 3 éve költöztem egy 1,5 HA-os Lajosmizsei tanyára, akkor még a volt párommal. Hamar kiderült, hogy ez inkább az én álmom volt, így útjaink külön váltak. Egyedül folytattam a tanyasi életet 30 juh és kecske, csüngő hasú malacok, nyulak, tyúkok, kutyák, macskák társaságában. Gyerekkoromban a nyarakat vidéki nagyszülőknél töltöttem, akik állattartással és növénytermesztéssel foglalkoztak, a vidék szeretetét ott szívtam magamba. Egyedül nőként sok kihívással néztem szembe a másfél év alatt míg teljesen egyedül vittem a tanyát, otthonról dolgoztam, heti 1 alkalommal jártam Budapestre az irodába, közben 10 hónapig édesanyámat magamhoz vettem és ápoltam, télen tüzifát hasogattam, karámot javítottam, versenyt futottam az idővel és a kiszökő állatokkal, de meg sem fordult a fejemben, hogy visszaköltözzek Budapestre ahol előtte éltem. Tudtam, hogy tudok egyedül élni -csak nem akartam-, vágytam egy társra aki hasonló értékek szerint él, akivel megoszthatjuk örömünket/bánatunkat. Hónapokig imádkoztam a JóIstenhez megfogalmaztam, hogy milyen férfival szeretnék élni és imámat meghallgatta. A tanyasi közösségben idén egymásra találtunk azzal a férfival akire a szívem mélyén vágytam, azóta össze kötöttük az életünket és közösen építgetjük a tanyánkat.
Gaál Oszkár vagyok. Vál község melletti farmon élek tizenegy éve. Tíz éve tartok lovakat és különféle állatokat. Kb. három éve ráléptem az önellátás rögös útjára.
Scroll to Top