Időpont:
2025. augusztus 24., vasárnap
09:00 - 13:00
Helyszín:
Közösségi udvar – műhely tér
Teret adunk annak, hogy fordulatot vehessen az életünk, mélyről jövő, valódi szándékaink hatékony megvalósítása felé.
Milyen is egy jó irányba elindító Fordulópont?
Gyakran mélyponttal párosul, krízis kell hozzá, hogy kizökkenjünk egy megszokott, de lefelé vivő kerékvágásból. De nem feltétlenül. Tudatosan is teret adhatunk a fordulatnak, megteremthetjük azt a helyzetet, amiben rá tudunk nézni az életünkre, a valódi legmélyebb szándékainkra, és el tudunk rugaszkodni egy új irányba.
Ez a műhely egy ilyen elrugaszkodási támpont. Azért hoztam létre, mert emlékszem sok olyan élethelyzetre, amikor nekem is nagy szükségem lett volna egy ilyenre.
A műhely egységes folyamat, vasárnap 9 – 13:00 között, fél órás szünettel. Mivel a beszélgetések, gyakorlatok, történetek és példák egymásra épülnek, csak a legelején, 9 -kor lehet bekapcsolódni.
Ha vannak benned mélyről jövő indíttatások, de még nem tisztult le, melyik mentén és hogyan is indulj el valójában, ez a Műhely támogató teret ad, hogy dönts és nekivágj az útnak!
A Műhely tér programjait a cselekvésre sarkallás érdekében négy darab egymásra épülő fázisba rendeztük. Ezen program az Elindulás (Repülés) fázisba tartozik. A logikai ívről itt olvashatsz bővebben.
Programtartó
Csengey András
Változáskísérő (coach)
Közösségi / Kapcsolati folyamatsegítő
Táj Coachinggal, Közösség Építéssel és Permakultúrával foglalkozom legtöbbet. Ami ezekben közös, hogy életük (természetes) mélypontjain szűkösséget érző embereknek segítek, hogy már-már feladott lélekemelő álmaikat a valóságba tudják illeszteni: külső és belső természetük összhangjára ráérezve. Ezekben az együttműködésekben leginkább kísérő, társ vagyok, tanúja annak, ahogy valaki megteszi az utat és átalakul a belső indíttatását engedve kiteljesedni. Az együtt megélt utakból én is rengeteget tanulok az élet, a kapcsolódás és saját magam természetéről. Így egyre jobban tudok teret adni másoknak, és gondoskodni arról, ami az én hatókörömbe tartozik.
Gyerekként az édesapámmal tapasztaltam meg egy mély, összehangolt figyelmet. A kapcsolódásnak egy olyan minőségét, ami később – miután őt elvesztettem – sokáig hiányzott. Kevés volt az a kapcsolati mélység, ami körülvett, ami a társadalmi megszokásainkból adta magát. Lassacskán megtaláltam a módját, hogy a párommal, a fiammal, a barátaimmal hogyan tehetek azért, hogy ez a minőség épüljön közöttünk, amit M. Scott Peck „Közösség”-nek nevez.
Életteremként is egy vidéki „öko”-közösséget választottam, a Zselicben, Visnyeszéplakon. De igazán komoly hitem és lelkesedésem akkor született újjá, amikor részt vettem az első Közösség Építő Műhelyen. Itt megtapasztaltam, hogy az a kapcsolódási mélység, ami mindig is a legfontosabb volt számomra, tanulható, és akár szélesebb körben is elterjedhet a társadalomban. Így újjáéledt bennem a remény, hogy a töredezettség, ami ma még sokfelé meghatározónak tűnik, rombolva az emberi és a természeti közeget, átfordítható az életet újra gazdagító együttműködésbe.