Időpont:
2026. augusztus 28., péntek
15:00 - 16:30
Helyszín:
Megyszínpad
A képi világ, a látás az egyik elsődleges kapcsolatunk az élettel. A képzőművészet ennek a képi világnak a művészi szintű feldolgozása. Minden, ami kép, képekben jelenik meg, az ebbe a csomagba tartozik: a látás művészete.
A vizualitáson keresztül befogadott információ hatással van ránk, befolyásol minket. Aki ezzel tisztában van, az tudja manipulálni a képi világon keresztül az embereket.
Ha manipulálják az értelmezésünket/érzékelésünket, azzal a viselkedésünkre is hatással vannak.
A képzőművészet elidegenítése az emberektől egy évszázados múltra tekint vissza. A művészetekben tapasztalt széthúzás sem a véletlen műve.
Tudatosan irányított folyamat, mely a közösségek működésének elakadásaihoz is köthető és figyelmi képességeinket is befolyásolja.
Ezt a jelenséget kezdtem el vizsgálni 2012-ben, illetve szakdolgozatomban is ezzel foglalkozom, s immáron 14 éve keresem az okokat és a kivezető utat.
Előadásomban évszázados kutatási anyagokra támaszkodva tárom fel a tömeges manipuláció módjait és felismerési lehetőségeit.
Ha kíváncsi vagy, hogyan torzul el napjainkban is a képzőművészet, a mindennapi vizualitás befogadása, gyere el az előadásra!
Az előadás végén pedig beszélgetés keretében együtt keressük majd a kiutat.
Az előadást együtt tartom párommal, Cselédi László elektronikai szakemberrel, aki immár 15 éve dolgozik az energiaiparban, jelenleg a paksi atomerőműben. Így a téma fizikával kapcsolatos összefüggései is hitelesen megmutatkozhatnak.
Szeretettel várlak, hogy együtt többre menjünk!
www.garamvolgyievi.weebly.com
Garamvölgyi Éva vagyok, festőművészként 2014-ben diplomáztam, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Doktori Iskola hallgatója, festészeti kutatási területen.
Többek között olyan témák foglalkoztatnak művészeti kutatásaim folyamán, mint a művészet elveszett társadalmi presztízsének visszaállítása, vagy a jelenleg is uralkodó vizuális elsilányosodás felszámolása.
Az értő, elemző közösség kialakítása ebben a fontos, mindannyiunkat érintő témában elengedhetetlen.
2012-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni a képzőművészeti szcénában tapasztalt széthúzással, amely aztán a szakdolgozatom témájává is vált. 14 éve kutatom ezt a jelenséget, amelynek indokait is megtaláltam. Ennek a mély és összetett problémakörnek az okozati láncolata egy évszázadra húzódik vissza. Ezzel párhuzamosan jelent meg a közönség és a művész eltávolodásának okozati felfejtése is, ami nem meglepő módon a mindennapokban is érvényesülő emberi elhidegüléssel szorosan összefügg.
Mindezek miatt 3 éve, 2023-ban alapítottuk meg non-profit művészeti egyesületünket 9 kollégámmal: az Elemek Egyesületet, amelynek elnöke vagyok. Az egyesület elsődleges célja a közönség és a kortárs művészet közötti szakadék áthidalása illetve a művészek közötti együttműködés téradása (nyitott művésztelepekkel stb.).
2012-13-ban Erasmus ösztöndíjjal Franciaország Angers képzőművészeti egyetemén (ESBA TALM Angers) tanulhattam. A kinti intézmény visszahívott diplomázni, amit azért nem fogadtam el, mint ahogyan a későbbiek folyamán több országban való végleges letelepedést sem, mert úgy gondolom, hogy itthon van dolgom a szakmámban. A kint tanultak alkalmazását fontosnak tartom, s magyar helyzet problémaköreinek felbontásában igazi megoldásnak látom – projektpedagógia, közös célokért való együtt dolgozás. A kényszerű versenyhelyzetet, amibe a hazai pályázati rendszer szocializálja az alkotókat, embertelennek és életszerűtlennek tartom.