Időpont:
2024. augusztus 24., szombat
11:00 - 12:30
Helyszín:
Közösségi udvar – szivárványos tér
Megérkezel egy szegény ország világvégi falujába néhány emberrel, akit addig sohasem láttál. A saját pénzeteken, a személyes tábori felszereléseteken kívül a rendelkezésetekre áll néhány alig használható szerszám meg két kolosszális üst. Másnap továbbmentek egy még világvégibb völgybe, ahova hamarosan emberek százai fognak érkezni. Be kell szerezni a szükséges készleteket, majd odalent kitalálni a tábort, megteremteni a higiéniát, megépíteni a közös konyhát, mindent, amire az érkezőknek egy hónapig szükségük lesz. Nincs szervezet, főnök, titkár. Van lelkesedés, jóakarat, önreflexió, hagyományok, találékonyság, rugalmasság és tapasztalat.
Milyen szervező elvek, szokások, rítusok teszik lehetővé az összekapcsolódást? Miféle hozzáállás, személyiségvonások, tettek segítik a konstruktív közös munkát? Hogyan szerveződnek a feladatok? Miképpen motiváljátok egymást? Nincs meg a forrás. Tűz a Nap. Égetik az aljnövényzetet. Hogyan oldjátok meg a problémákat?
Néhány nap múlva már szállingóznak a résztvevők, sokan közülük még sohasem jártak Szivárvány-táborban. A gyorsan összekovácsolódott kisközösséget át kell alakítani több tucat országból jött résztvevők nagytáborává. Már nem ismer mindenki mindenkit. Hogyan adjátok át az információt, a stafétabotot, miképp vonjátok be az érkezőket?
És vajon e tavaszi esemény felemelő tapasztalatait miként tudjuk felhasználni a saját közösségeinkben?
A program gazdái: Tóth Viktória, Murányi Péter
Tóth Viktória
Tisztes családi élet, sikeres karrier és stabil társadalmi státusz után éreztem, hogy eljött az idő a váltásra. Egyre erősebbé vált a vágyam, hogy magamra találjak, szabadabb, közösségibb életet éljek. Mikor jó tíz évvel ezelőtt új útra léptem, az önismeret, a tudatosság és a mélyebb kapcsolatok keresése lett a vezérfonalam. Nyitottam a világ felé és az határtalan lehetőségekkel tárult fel előttem.
Legutóbbi, dél-ázsiai utamon nagy távokat jártam be és nem csupán kilométerekben mérve. Ez az utazás belső fejlődési ösvény is volt, minden lépésem újabb felfedezés, minden állomás újabb önismereti mérföldkő. Az egyik kiemelkedő pont a nepáli hippitábor volt, ahol aktív részese lehettem egy közösség alakulásának. Ebben könnyedén megtaláltam a helyem, úgy éreztem, most tényleg megérkeztem, a helyemen vagyok, mintha mindig is ezt az életérzést kerestem volna. Az itt megélt közösségi pillanatok – teremtés, együttműködés, önszerveződés – új fejezetet nyitottak az életemben.
Murányi Péter (Tizsima)
Majom vagyok (rendszertani értelemben gondoltam, de azért hozhatsz banánt :)) A majmok csoportlények. Mostanra kezdünk végre rájönni arra, hogy mi az egyik baj a modern társadalommal: az individualizmus nem működik. Csakhogy közben megkoptak az eredeti együttélési formáink, és nem tudjuk, mit kezdjünk egymással. A magányos tömegben tengődő fajunk egyik fő aktuális kalandja a visszamajmulás. Ha jól akarunk lenni, valamiképpen újra meg kell találunk egészséges létmódunkat, a közösséget.
Nagyon szeretem az élőlényeket, a többi életformát velünk egyenrangúnak tartom, ahol tudok, tanulok tőlük. Különösen a természetes minták, az összefüggések érdekelnek. Hogyan gyógyulunk meg magunktól? Mitől árad bennünk a kreativitás? Miképp szedhetünk fel egy új nyelvet az anyanyelvünkhöz hasonló könnyedséggel (http://termeszetesnyelvtanulas.hu/) ? Hogy érezhetjük át más ember érzéseit? Ilyesmikről írok, meg tartok tanfolyamokat (http://sarkanyfa.hu/). Sokat csatangoltam, jópárfelé laktam ezen a bolygón és volt szerencsém elvetődni a közösségi léthez még közelebb álló társadalmakba is.
A Gyüttment Találkozót többek között azért is tartom ígéretesnek, mert számos, a kiutat kereső szubkultúrát összekapcsol, mint valamiféle agy: lehetőséget teremt, hogy a jó megoldások megtermékenyítsék egymást és a rész-idegpályák egész rendszerré álljanak össze. És akkor nekünk végre megint jó lesz.