Időpont:
2025. augusztus 22., péntek
11:00 - 12:30
Helyszín:
Közösségi udvar – szivárványos tér
Gyüttmentek vagyunk a városban: bár többségünk Budapesten nőtt fel, vagy ide kötnek minket a tanulmányaink, a kulturális és civil szféra – mint a gyüttmentek, mégsem egészen érezzük idevalónak magunkat. Gyúrjuk, gyúrjuk a városi létet, szép lassan a magunk formájára, s az évek során újratanuljuk azt.
Lehet-e tere a városi közeg az önfenntartásnak, kisközösségi működésnek, ki kell-e költözni ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak?
A mi megküzdési stratégiánk nem egy kiugrással kezdődik, folyamatában érik: egyre többször mondunk nemet a városban oly evidensnek tűnő pazarló fogyasztásra, s igent együttműködésre, kalákákra, értékmentésre: gyűjtögessünk, buheráljunk, alkossunk. Olyan improvizatív gyakorlatokat építünk, amelyek alkalmazkodnak az urbánus szövethez, annak adottságait megragadva, kihasználva és visszaforgatva alakítják azt.
Abból dolgozunk, ami adott. A város tele van elpazarolt javakkal, terekkel, energiával. A materiális jólét illúziója és az egyre szélesebb körben nélkülöző emberek kontrasztja rávilágít a végtelennek vélt erőforrások elvesztegetésére. Pedig bőség van: a nyersanyag legtöbbször ott hever a földön, csak le kell hajolni érte – sokszor egészen a kuka aljáig. Legyen az szupermarketek mögött éjszaka, piacokon hajnalban, vagy lomtalanításokon, az utcán.
Az évek alatt kialakult “nemfogyasztó” életmódközösségünk egy szokatlan falut alkot városi környezetben, amelyben a termelés vagy tulajdonlás helyett a hozzáférés és az áramlás a rendezőelv. Adaptálódunk. A létrának ezen a fokán sokakhoz elérhetünk, nagy a felületünk a kapcsolódásra, hírvivésre. Változtatni vágyó emberek vannak minden sarkon, csak meg kell teríteni egy nagy közös asztal körül.
A természetközelség számunkra nem földrajzi helyzet, inkább viszony: adaptív, takarékos, közösségi létezést jelöl. A patkány allegóriája nem (csak) önironikus: olyan faj, amely kapcsolatban van társaival, alkalmazkodik, túlél a repedésekben. Így élünk mi is: nem eszményként, hanem válaszként. Ezzel a beszélgetéssel szeretnénk rehumanizálni a várost mint életteret, és megosztani azon utak mentén szerzett felismeréseinket, amelyek a tökéletes körülmények keresése helyett a meglévő helyzetekből bontják ki a lehetőségeket. Ez a mi jelen(/jövő) stratégiánk.
Kik vagyunk?
Egy Budapest-bázisú fiatalokból álló közösség vagyunk, akik azonos értékek, igények és vágyak mentén az elmúlt évek során közös gyakorlatokat alakítottunk ki. Néhányunk 2016 óta foglalkozik ételmentéssel, melyhez fokozatosan egyre többen és többen kapcsolódva 2021-ben elindítottuk Ingyen Piac nevű kezdeményezésünket, 2024 tavaszán több helyszínen beavató beszélgetést és filmvetítést tartottunk az élelmiszerpazarlásról Kukából kánaán néven. Az ételmentéssel párhuzamosan indult Jövőszövő nevű szellemi műhelyünk, melynek keretében együtt ötleteltünk a közösségben való együttélés lehetőségeiről, városon belül és azon kívül.
Jelenleg – körülbelül tucatnyian – a Népszínház utcán működtetünk egy közösségi konyhát, ahol heti rendszerességgel tartunk nyitott főzést, esetenként befőzést mentett élelmiszerekből. Emellett ez a tér ad otthont rendszeres ruhacseréinknek, olvasóköreinknek és filmklubjainknak is. A kerület civil szervezeteivel és kezdeményezéseivel is igyekszünk szoros kapcsolati hálót építeni: a Cargonomia 10. születésnapján közösen rendeztünk pikniket, a józsefvárosi szomszédünnepek sorában a miénket a Túlfogyasztás napjára tűztük ki, a nyári időszakban pedig kerületi gyerekeknek tartottunk tábori foglalkozást.
Meghatároz bennünket a város, de igyekszünk azt közös működésünk, és a benne lakók előnyére, örömére formálni: ennek egyik emblematikus képe a Népszínház utcai betonon, az elhúzó villamosok háttérzajában, az aprókert árnyékában rotyogó bogrács.
Beszélgetést vezeti: Szabó Dorottya Sára