Időpont:
2025. augusztus 22., péntek
09:00 - 10:30
Helyszín:
Megyszínpad
„A jó Régit a jó Újjal a jelen időben kézfogásra bírni Törekednék” – mondta Széchenyi István. De honnan tudjuk, hogy mi avult el, és mit folytassunk úgy, mint eddig? Az 1970-es években idejét múltnak mondták ki a szoptatást. Sok helyt az anyáknak alig tizede szoptatta fél éven keresztül a babáját, helyette modern tápszert adtak nekik. Ma már tudjuk: a szoptatás a testi és lelki egészséghez is alapvető. De a bicikli sem avult el és az otthoni kenyérsütés sem! Az Alföld egykori tájait mára intenzív mezőgazdasági tájjá alakítottuk. A kérdés: tájgazdálkodásunkban mi a jó Régi és a jó Új? Hogyan tudnánk eleink hagyományos tudását és a modern tudást kézfogásra bírni? A pásztoroknak nem a termelésük, hanem a világra való odafigyelésük az intenzív. Ismerik minden egyes jószágukat, ismerik a legelő minden egyes foltját, ezért tudják jól tartani jószágukat. Ökológusként mesélek majd arról, mit tanultam erről a figyelem intenzív világról, világtól.
Bemutatkozás: testvér, férj, apa és nagyapa vagyok, kutató és kutatócsoport-vezető, akit elsősorban tájaink növényzetének jelene, múltja és jövője érdekel, és különösen az, hogy a tájat alakító gazdálkodók, pásztorok milyen természetismeretre alapozzák a táj művelését, azaz kultúrtájaink kialakítását és fenntartását. Kutatásaimat itthon, Erdélyben, Szerbiában, Mongóliában, Iránban és Kenyában végzem, hiszen az egyik célom a kultúrafüggő és a kultúrafüggetlen tudáselemek és gazdálkodási szokások beazonosítása. Azt szeretném elérni, hogy a hagyományos tudást – ami jellemzően ún. lassú tudás (sensu David Orr) – innovatívan közelítsük meg, ezzel is hozzájárulva a helyi közösségek és táj rezilienciájához, élhető jövőjéhez.