Időpont:
2025. augusztus 23., szombat
15:00 - 17:00
Helyszín:
Közösségi udvar – műhely tér
Neked mit jelent az őszinte kapcsolódás?
Bőséggel jelen van az életedben?
Mik az értékei és mik a korlátai az őszinte személyes kapcsolódásnak? Vannak-e bennem olyan korlátok, amiken képes vagyok változtatni, ha több vagy mélyebb kapcsolódást szeretnék megélni? Beszélgessünk és tapasztaljunk!
Szívesen megosztom veletek, amit megéltem és megértettem és kiérleltem magamban eddigi életutam kapcsolódásaiból, és szeretnék teret adni annak, hogy mindenki megérezhesse, beláthassa és akár ki is mondhassa, ami benne épp születik, akár kérdés, akár válasz a saját kérdéseire.
Persze nem csak beszélünk róla, hanem csináljuk, éljük, tapasztaljuk a kapcsolódást azokkal, akik jelen lesznek ezen a műhelyen. Vajon mit tanulunk egymástól, magunktól, közösen?
Lehet, hogy a férfi-női kapcsolódás érdekel, akár mert van párod, akár mert nincs. Ha a másfél éves kislányunk is támogatja ezt, akkor a párom, Teri is jelen lesz a műhelyen, így akár ez a minőség is több teret kaphat. Lehet, hogy a nemzedékek közötti erős hidak, kapcsolódások jó működtetése foglalkoztat. Ha az élet változatos szövevénye nem hoz valami váratlan fordulatot, a 22 éves fiam, Márton is jelen lesz, így a szülő-gyerek felnőtt-felnőtt tipusú kapcsolódása is része lehet a műhelynek.
Lehet, hogy Te is ott leszel. Akkor a Te élményeid, tapasztalataid, kérdéseid, és a jelenléted is beleszövődik majd abba a kapcsolati térbe, amit alkotunk…
A Műhely tér programjait a cselekvésre sarkallás érdekében négy darab egymásra épülő fázisba rendeztük. Ezen program a Gyakorlás (Szárnypróbálgatás) fázisba tartozik. A logikai ívről itt olvashatsz bővebben.
Programtartó
Csengey András
Változáskísérő (coach)
Közösségi / Kapcsolati folyamatsegítő
Táj Coachinggal, Közösség Építéssel és Permakultúrával foglalkozom legtöbbet. Ami ezekben közös, hogy életük (természetes) mélypontjain szűkösséget érző embereknek segítek, hogy már-már feladott lélekemelő álmaikat a valóságba tudják illeszteni: külső és belső természetük összhangjára ráérezve. Ezekben az együttműködésekben leginkább kísérő, társ vagyok, tanúja annak, ahogy valaki megteszi az utat és átalakul a belső indíttatását engedve kiteljesedni. Az együtt megélt utakból én is rengeteget tanulok az élet, a kapcsolódás és saját magam természetéről. Így egyre jobban tudok teret adni másoknak, és gondoskodni arról, ami az én hatókörömbe tartozik.
Gyerekként az édesapámmal tapasztaltam meg egy mély, összehangolt figyelmet. A kapcsolódásnak egy olyan minőségét, ami később – miután őt elvesztettem – sokáig hiányzott. Kevés volt az a kapcsolati mélység, ami körülvett, ami a társadalmi megszokásainkból adta magát. Lassacskán megtaláltam a módját, hogy a párommal, a fiammal, a barátaimmal hogyan tehetek azért, hogy ez a minőség épüljön közöttünk, amit M. Scott Peck „Közösség”-nek nevez.
Életteremként is egy vidéki „öko”-közösséget választottam, a Zselicben, Visnyeszéplakon. De igazán komoly hitem és lelkesedésem akkor született újjá, amikor részt vettem az első Közösség Építő Műhelyen. Itt megtapasztaltam, hogy az a kapcsolódási mélység, ami mindig is a legfontosabb volt számomra, tanulható, és akár szélesebb körben is elterjedhet a társadalomban. Így újjáéledt bennem a remény, hogy a töredezettség, ami ma még sokfelé meghatározónak tűnik, rombolva az emberi és a természeti közeget, átfordítható az életet újra gazdagító együttműködésbe.