Időpont:
2024. augusztus 22., csütörtök
17:00 - 18:30
Helyszín:
Gazdálkodók tere – műhely tér
Interaktív foglalkozás arról, miért, hogyan – és hogyan ne tartsunk kárpáti borzderest a hátsó kertben. 90 perces foglalkozásunk azzal az elképzelt szituációval indul, hogy városból vidékre költözőként úgy döntünk, nemcsak veteményesünk lesz és tyúkjaink, hanem egy vagy két kárpáti borzderes tehenünk is. De hogyan kell úgy tehenet tartani, hogy az az állatnak is jó legyen? Mire kell figyelni és egyáltalán, hogyan tudunk kommunikálni az állattal? Különböző forgatókönyvekkel tervezünk játszani és így legalább képzeletben kipróbálni, mekkora térre, helyre van szüksége a tehénnek, milyen táplálékra, társaságra, mennyi mozgásra. Ilyen és hasonló kérdésekre számíthattok: Jó ötlet-e sétálni vinni esténként a tehenet? Vajon a gazda, vagy az állat utálja jobban a hat hónapos sarat? Mit tegyünk mi és mit tehetnek a tehenek, ha a kertek alatt farkas jár? A kézi fejés tényleg csak a fiatalok mulatsága lehet? Ha sajtot akarok készíteni, akkor ugrott a fesztiválszezon?
A foglalkozás szakmai felelőse Miklós Rudi, a hazai kárpáti borzderes tartás és tenyésztés egyik legnagyobb szaktekintélye, aki maga is már több, mint 15 éve tartja a fajtát. 1973-ban Sátoraljaújhelyen születtem. Középiskoláimat ebben a városban és Csongrádon végeztem. Háztájival gyerekkorom óta, nagyállattartással 2000-től foglalkozom. A zempléni Hegyközben lévő gazdaságomban lovak, juhok és szarvasmarhákat tartok. Alapító tagja vagyok a Polyán Egyesületnek, amely a háztáji nagyállattartás fellendítésével foglalkozik, és újra meghonosította Magyarországon a Kárpáti Borzderes marhát. A fajta után kutatva bejártam a Kárpátok karéjában lévő tanyákat és gazdaságokat, végül 2014-ben el tudtuk indítani a ‘Tehenet a háztájiba’ programunkat, aminek keretében közel 150 állat került gazdákhoz és családokhoz. Mindezeken felül 2019-től alapítója és elnöke vagyok a Kárpáti Borzderes Tenyésztők Egyesületének. Már tizenhat éve élem az életem a Kárpáti Borzderesek között, ez idő alatt alaposan megismertem a fajtát, annak igényeit, szokásait – és elmondhatom, hogy az állataim tulajdonképpen a szenvedélyem.