Időpont:
2024. augusztus 25., vasárnap
09:00 - 12:30
Helyszín:
Megyszínpad
A fenntartható fejlődés szép gondolat és persze jó lenne, ha már megvalósítottuk volna. De vajon ez az emberiség számára a legambiciózusabb cél? Az, hogy nem rombolunk tovább, valahogy leállítjuk a bioszféra pusztítását? Az összes többi faj ennél sokkal többre képes: részt vesznek az élő rendszer fenntartásában, működtetésében. Saját, egyedi képességeikkel, tevékenységükkel gazdagítják az élőlények közösségét, eközben szükségleteik is kielégülnek hosszú távon is működőképes módon.
A regeneratív fejlődés eszméje egészen új perspektívát, paradigmát kínál. Nem elégszik meg azzal, hogy ne ártsunk tovább, inkább arra invitálja az emberiséget, hogy találja meg felelős, konstruktív szerepét az élőlények közösségében, melyben kivételes képességeit végre nem a bioszféra ellenében, hanem annak szerves részeként tudja kibontakoztatni.
Ebben a megközelítésben nem az átfogó, általános megoldás keresése a cél, ami mindenhol működik, vagy “jó gyakorlatok” másolása. Minden hely, közösség egyedi. Inkább a “jó folyamatok” elindítása és gondozása segíthet az adott konkrét közegben, helyszínen, közösségben ráhangolódni olyan kérdésekre, hogy: mi szeretne itt megvalósulni? Hogyan tudjuk az ökoszisztéma szolgálatába állítani képességeinket, tevékenységünket egy mellérendelő, nyertes-nyertes viszonyban? Csak ebből alakulhat ki a helyi jó gyakorlat, ami helyspecifikus, csak ott, abban a kontextusban működik igazán.
Világszerte számos regeneratív kezdeményezés hihetetlen eredményeket ér el, akár néhány év alatt: kiszáradt folyókba visszatér a víz, visszafordul az elsivatagosodás, visszatérnek kihaltnak hitt állatfajok, deprivált országrészek válnak vonzóvá, egészségessé, gazdaggá, stb.
A regeneratív jelenlét, működés például a természeti népek tagjai számára magától értetődő, ők szerves részei az ökoszisztémának, amiben élnek – de hogyan tudnánk mi – akik nem születtünk bele egy ilyen minőségű kapcsolódásba – mégis kialakítani ezt az életmódot? Avagy: hogyan tud egy gyüttment “tősgyökeresedni” egy településen, biorégióban, egy emberi és nem-emberi tagokból álló közösségben?
A 3 órás műhely során az elméleti “képbe kerüléstől” eljutunk a konkrét gyakorlati szintig. Megismerkedünk a regeneratív fejlődés eszméivel, egy új szemüveggel, amin keresztül rá tudunk nézni saját közösségünkre, helyzetünkre, környezetünkre. Tervezési eszközöket, módszereket próbálunk ki, akár konkrét tervekkel távozhatunk a műhely után.
Két fő forrásból fogunk dolgozni:
- Daniel Christian Wahl, a nemzetközileg elismert aktivista és író Designing Regenerative Cultures című könyve, melynek magyar kiadásán dolgozunk jelenleg
- A WeLand nevű közösségi játék, tervezési eszköz, melyet renegeratív mozgalom nemzetközi élvonalába tartozó szervezetekkel közösen fejlesztettünk ki
Műhely vezető:
Mester Attila vagyok, kulturális antropológus, közösségfejlesztő, a Profilantrop Egyesület alapító tagja. Mindig is érdekelt a társadalmi és környezeti szempontok integrált megközelítése és régóta foglalkozom “közösségi alapú világjobbítással” többféle környezetben is. Azokat a helyzeteket szeretem, amikor a problémákban érintett emberekkel közösen keressük a megoldásokat, mellérendelő viszonyban, egymás tapasztalatait, értékeit, hozzájárulását kölcsönösen értékelve és figyelembe véve. Akár szociálisan hátrányos helyzetű emberekkel dolgozom, akár a fenntarthatóbb életmód útjait keresőkkel, úgy tekintek a saját képességeimre, ismereteimre, tudásomra, mint eszközökre, melyeket a szolgálatukba állíthatok, hogy közelebb jussanak céljaik eléréséhez.
A regeneratív fejlődés eszméje egységbe foglalja mindezt, általa ki tudom terjeszteni ezt a fajta együttműködést a nem-emberi élőlényekre is. Ezért köteleztük el magunkat a Profilantrop Egyesületben a regeneratív fejlődés magyarországi népszerűsítése, meghonosítása mellett.
Műhelyvezető társ:
Gegő Virág vagyok, az Utcáról Lakásba! Egyesület szociális munkása. Szociális munkás végzettségem a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szereztem, ezt megelőzően pedig magyar nyelvet és irodalmat tanultam. Az egyetemi éveim alatt több alulról szerveződő csoport megalakulásának aktív résztvevője voltam, évfolyamtársaimmal diáklapot alapítottunk, részt vettem egy városi zöldövezetet védő aktivista csoportosulásban, és már 6 éve pedagógia konferenciát szervezünk a Mentés másként pedagógia csoporttal. Az itt szerzett – kellemes és kevésbé kellemes – tapasztalatok sarkalltak arra, hogy képezzem magam arról, hogyan lehet fenntarthatóan közösségben élni, és hogyan lehet egyénként úgy a közösségben gondolkodni, hogy az az egyéni autonómiát megerősítse, valamilyen módon tovább fejlessze és ne elnyomja.