Dobos Albert: Közösségi épületmentés Székelyföldön – ELŐADÁS

Időpont:
2025. augusztus 22., péntek
15:00 - 16:30

Helyszín:
Közösségi udvar – szivárványos tér


Mit tegyünk, ha a szülőfalunk templomát megtámadja a könnyező házi gomba, és az egyház, az önkormányzat egy fillért nem ad a javításra? Egy mérnök összenézett a lelkésznővel, és azt mondták: megcsináljuk. A dombon álló, csak földúton megközelíthető épület felújításába igyekeztek bevonni a helyi lakosságot és a faluból elszármazottakat. A következő évben a falu hajdanában virágzó, a helyi fiatalok által épített művelődési háza került sorra. E művelet olyannyira sikeres volt, hogy a szentendrei skanzen meg akarta venni. Az eredetit nem adták, ám a másolata azóta felépült a falumúzeumban. Néhány évvel később a falu különálló harangtornyán kellett kicserélni a zsindelyeket. Ezúttal a közadakozás végre fedezte a költségeket.

Kiskede, ez az önfenntartó gyümölcsösökben bővelkedő, apró zsákfalu nyolc kilométerre fekszik Székelykeresztúrtól. A diktatúra idején lakosai szinte teljesen elhagyták, majd az új rendszerben olcsósága, a városhoz való közelsége, a megépült aszfaltút vonzani kezdte a betelepülőket. Nem mondhatjuk, hogy mindenki a környezetbarát, másokat tiszteletben tartó életforma odaadó híve lenne. A település a vegyszer drágasága miatt egy időben spontán biofaluként működött. Azóta a kaszák suhogását felváltotta a benzines fűkaszák kantátája, és a rövid távú, vélt egyéni érdek itt is kiszorította az évszázadok alatt kialakult, a természettel és a többi emberrel egyensúlyban lévő életmódot. Azért az ízes, régi gyümölcsfajták mellett az egymásra utaltságból, a régi tisztességből is fennmaradt valamennyi.

A falu fő, nemhivatalos gondviselőjét, Dobos Albertet kérdezzük az épített örökség megőrzéséről, egy medvejárta székely falu közösségszervezéséről, a modernitással való küzdelmeiről.

Dobos Albert

A szüleim hagyományos gazdálkodó emberek voltak, mielőtt a városba költöztek. A vállalkozói lét helyett egyre inkább a székelyföldi épített örökség megőrzése felé fordul az érdeklődésem. Újra sok időt töltök szülőfalumban, ahol több házat is felújítottunk, minimális változtatással korszerűsítve, természetes anyagokat használva. A földeket is kíméletes, hagyományos módon műveljük, vegyszermentesen, segítjük a domboldalak visszafásodását, ápoljuk a gyümölcsösöket.

Gyorsan változó korunkban igyekszem megtalálni az egyensúlyt – minél többet átmenteni az ősi bölcsességből, ugyanakkor nyitottnak lenni az új megoldásokra is. Kedvelem a próbára tevő helyzeteket, amikor ki kell találni, hogy álmainkat hogyan ültethetjük át a gyakorlatba.

Scroll to Top