„Nem csak megőrizni – hanem újjáéleszteni. Természetet, közösséget, önmagunkat.”
A Gyüttment idei mottóját teszem az utazás koncepciója mellé, hiszen nekem ebben van tapasztalatom. Több mint 150 országban utaztam 12 éven keresztül, s próbálom előadásomban átadni azt a látásmódot, amivel tapasztaltam a világot, azt, hogy miben változtam, illetve hogy mit lehet a világból hazahozni, ami építi a hazai közösséget, vagy akár a társadalmat.
Sokat tanultam a természettől, ami folyamatosan regenerálja magát. Miért ne lehetne ezt magunkra és tágabb közösségünkre is alkalmazni? Néhány téma:
Hogyan járul hozzá az utazás az önismerethez? Hogyan ismerhetjük meg a világot a klasszikus turizmuson kívül? Mit látunk meg, s ebből mit vihetünk haza, hogy jobb világot / közösséget építhessünk?
Hogyan adható át, ha megtapasztaltunk valami mást, ami külföldön vagy a múltban értékes volt?
A hagyományőrzés szerepe: mit kapunk a rituáléktól, hogyan teremthetünk ebből valami újat a mai ember számára? A valahova tartozás élménye hogyan ad biztonságot?
A kiemelt ünnepek jelentősége: a kapcsolódás, ahol maga a közösségi élmény az ünnep. Hogyan lehet az ilyet visszahozni és új tartalommal megtölteni a ma embere számára? Milyen eseményeken keresztül? A beavatás szerepe a közösségekben.
Hagyományteremtő események: hogyan válhat egy történés hagyomány kezdetévé? Miképpen működhet ez korunkban az európai ember számára?
Az előadásomban próbálom megmutatni, hogy válik többé, teljesedik ki egy esemény (pl. a Gyüttment vagy a Járatlan utakon fesztivál). Hogyan töltődjünk általa, hogy jófajta fáradtságot, pozitív energiát érezzünk a végén? Miért van szükségünk ilyen eseményekre és a hozzájuk tartozó közösségi élményre? Miután feltöltődtünk bennük, a kibillent világban is meg tudjuk őrizni az egyensúlyunkat. Ez erőt és irányt ad, a tágabb közösségnek is mutatva példát. S ha olyan emberekből áll a közösség, akik felelősséget vállalnak a saját töltődésükért, egészséges közösségek jöhetnek létre, teli teremtő energiával. Így regenerálhatjuk magunkat, látva a helyünket és a felelősségünket önmagunkért és a külvilágért. Így kapcsolódik az egyén felelőssége a közösségi jóhoz.
Felvetődik emellett a kérdés: Miképpen tudunk úgy jelen lenni egy közösségben, hogy közben megőrizzük önmagunkat? Utazóként miképpen tudunk jelen lenni, részt venni, megérteni, és közben távol tartani olyan mintákat, amelyek a közösség egyensúlyát megbontják?
Utazóként gyakran jutok el törzsi közösségekhez, ahol az alap a közösségi élmény. Akár a természettel, istennel, vagy a társadalmukkal, amivel önazonosak. Ez volt fenntartható évezredeken keresztül.
A modern korral találkozva hogyan alakulnak át ezek a közösségek? Milyen jó és rosst hatása van egy utazónak? S a legfontosabb, mi mit tanulhatunk tőlük, mi az, ami integrálható a nyugati világ számára?
Bízom benne, hogy előadásomon gondolkodunk ezekről a kérdésekről, s mindenki elvisz egy kis tpasztalatmorzsát, ahogyan én is tettem útjaim során
Csonka Gábor vagyok, A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán végeztem. 14 évig folyamatosan stoppal utaztam, s a világ 156 országába eljutottam egyszerű világjáró-nomád hátizsákosként. Közben blogoltam a https://vandorboy.com/ weboldalamon, otthon előadásokat tartottam, újságcikkeket írtam utazási magazinoknak és online portáloknak.
Amikor nem utazom, fesztivált szervezek, egyesületet gründolok. Csoportos utakat vezetek 4 kontinens 32 országába. Olyan helyekre viszek embereket, ahova előtte más cégek nem, illetve olyan különleges expedíciókat, utakat szervezek és vezetek, amelyek kevésbé ismertek, mondhatni járatlan utakra.
Külföldön érettségiztem, majd egyéves kényszer-intermezzo (sorkatonaság) után diplomámat a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán szereztem meg, ahonnét szintén sok inspirációt kaptam.
Eddigi spirituális keresgélésemnek fontos állomásai voltak a hosszabb vipassana meditációs elvonulásaim a világ 5 különböző helyén, melynek gyakorlatát most is örömmel osztom meg az érdeklődőkkel.
A TKBF befejezése után kezdődtek a hosszabb utazásaim a világban: non-stop autóstoppal,
szuper-low-budget… Nem mondom, hogy csináld utánam, de elkezdeni mindenképpen ajánlom, s ebben tudok segíteni, inspirálni, megadni a kezdő lökést, s tippeket adni – úgy érzem autentikus vagyok ezügyben. Rendszeresen tartok világcsavargók találkozóját, ahol szabadon lehet tapasztalt utazókat (és engem) kérdezni az utazásról.
Indítottam fiatal koromban a Buddhista főiskolán egy általam kitalált újságot (Para-Nirvána),
csináltam pár fotókiállítást, illetve független nonprofit rádióknál is készítettem műsorokat éveken keresztül. Emellett önkéntesként is sok helyen megfordultam a világban (pl. Teréz anyánál, polgárjogi szervezeteknél, menekülttáborokban, afrikai iskoláknál, nonprofit szervezeteknél).
23 éve aktív, oszlopos tagja vagyok hospex szervezeteknek, mint pl. Servas, Hospitalityclub, illetve a Kanapészörf (CS) és az egyéb lelkes nonprofit térben is jelen vagyok. A világ 4 sarkában mindenfélét dolgoztam már, különböző projektekben vettem részt.
Fesztiválom (és életem) célja, hogy mindenkit bátorítsak a Világ (és saját világának)
felfedezésére, bizonyítva, hogy semmi nem lehetetlen!
Olyan emberekhez szólok elsősorban, akik mertek nekivágni az utazásnak,mert a belső motivációjuk, kíváncsiságuk, világ-megismerési vágyuk, érdeklődésük erősebb volt a környezet ellenerőinél. Ebben tudom őket támogatni.
„A kétely több álmot öl meg, mint a kudarc.”
Mottóm: Alternatív világjárás, alternatív világlátás
weblapom: https://vandorboy.com/magamrol/
JUF fesztivál: https://www.jaratlanutakon.hu/csonkagabor-vandorboy-eloado/
Fb: https://www.facebook.com/vandorboy/
