Amikor rövid időn belül nagy mennyiségű inger ér minket, amikor egy élmény rendkívül gazdag és tömény, sokunknak szüksége lehet egy kis nyugalmas térre, ahol a bennünk vadul kavargó érzelmek és benyomások elsimulhatnak, alakot ölthetnek, ahol magunkba nézhetünk: mi is történik odabent? Ahol megállhatunk, kibogozhatjuk, leülepíthetjük, integrálhatjuk a hálónkba akadt tapasztalatokat és gondolatokat.
Egy fesztiválon, mint amilyen a Gyüttment is, nehéz lehet ezt egyedül magunknak megteremteni. Minden zajlik körülöttünk, folyton szembejön egy kedves ismerős, vagy egy izgalmas program.
Erre kínál egy lehetőséget a Belső Utak Tere feldolgozó köre, ahol csoportban segítünk egymásnak a meglassulásban, a megérkezésben, az integrálódásban. Osszuk meg egymással élményeinket, mélyedjünk el bennük együtt a figyelem, a kapcsolódás és a békés jelenlét erejével.
Gyere el, légy jelen, ahogy jól esik, de a hangsúly a kapcsolódáson és nem a megoldáson van; ne akarjuk egymást megszerelni, tanácsot adni. Ez egy biztonságos, facilitált tér, ahol beteheted magad, kiteheted, mi van benned, mi érkezett meg hozzád, akár kérdést is megfogalmazhatsz, vagy csak figyelhetsz, azzal is kincset adva a csoportnak.
Kérlek, gyertek időben! A program intimitása miatt a későn érkezőket nem tudjuk beengedni!
Szeretettel várunk a Belső Utak Terében!
Barni vagyok, közösségi facilitátor. Én fogom veletek tartani a teret a vasárnapi feldolgozó körön. Mondhatnám azt is; facilitálni, de ez a szó gyakran kérdéseket vet fel. Maradjunk annyiban, hogy egyik kedvenc témám az emberek sokszínűsége, hogy ahányan vagyunk annyi féle történet fonalát húzzuk magunkkal, és mikor találkozunk megpróbálunk szőni ebből az ezer féle szálból valami közös szövetet. Én azért leszek, hogy ebben a folyamatban vigyázzak, nehogy túlzottan össze gubancolódjunk, hogy mindenki aki szeretné bele szőhesse magát a folyamatba, és senki ne érezze, hogy folytogatóan köré fonódnak mások személyes szálai. Várlak titeket a Belső Utak Terében, vasárnap délután!