Zsuzsanna Love: Ki vagyok Én a klímakrízis tükrében?

Időpont:
augusztus 23., péntek
09:00 - 10:30

Helyszín:
Nyílt tér


Ebben a beszélgetésben arra hívlak, hogy őszintén figyeld meg gondolataidat, érzéseidet, hozzáállásodat, azokat a szokásokat, amelyek alapján működsz és mindent, amit valójában a szüleidtől, a kultúrától és a társadalomtól kaptál. Amint elkezded nézegetni azt, hogy ki is vagy Te, beindul egy gyomláló folyamat, amelyben nyilvánvalóvá válik: a különböző szerepeiddel, érzéseiddel való azonosulás valójában nem Te vagy! De akkor ki ez az Én? Amikor elgondolkodsz a klímakrízisen és legyintesz, hogy nincs is; vagy mérgelődsz, hogy az ipar mennyire szennyező; vagy elkezdesz pánikszerűen újrahasznosítani; vagy megrettensz, hogy te jó ég, mind meghalunk?! – ekkor tulajdonképpen mi történik? Hol vagy ebben az állandóan változó, átalakuló világban? Hogyan lehet Demoklész kardja alatt is belső békében, ártalmatlanul élni?

Szó lesz szeretetről és közösségről, elfogadásról és megértésről. A beszélgetés folyamán kellemetlen, megdöbbentő, ijesztő gondolatok, érzések, esetleg testi reakciók is feltörhetnek. Persze, az ellentétük is megérkezhet: megnyugvás, béke, harmónia. Semmi másra nincs szükség, mint engedni, hogy vigyen a helyzet, amerre vinni fog. Minden emberben az egész világegyetem létezik, az összes Erő, így elkerülhetetlenek a reakcióink. Minden pillanat tökéletes önmagában, pusztán az értelmezési kényszer forgatja ki önmagából és okoz szenvedést.

Rólam

Zsuzsanna Love a nevem csaknem 30 éve, mióta kivándoroltam Új-Zélandra. Mint minden emigránsnak, nekem is hosszú es kacskaringós a történetem. Röviden azonban annyi, hogy személyiségem mindig arra ösztökélt, hogy felfedezzek. Új-Zélandon is folytatódott a tendencia, eleinte úgynevezett fogyatékos emberekkel foglalkoztam. Így lettem aztán mozgásterapeutából jógatanár, táncterapeuta, önellátó biogazdálkodó, egészséges táplálkozás szakértő, majd 45 évesen újra anya. A késői anyaság vált az igazi befelé fordulás, önfelfedezés mozgatórugójává: mindent másként szerettem volna tenni ezzel a csodás kis új élettel, mint ahogyan a fiatalon szült első gyermeket neveltem.

Utam elvezetett hihetetlen mennyiségű filozófiai elgondolásokon és iskolamentes nevelésen keresztül az erőszakmentes kommunikációhoz és végül az Új-Zéland északi csücskében megbújó Tushita asramhoz. Itt kezdtem Sri Yanchiji társaságában boncolgatni azokat a kérdéseket, amelyeket szeretnék veletek megosztani. Hogy miért? Mert nekem és mindnyájunknak, minden embernek joga és felelőssége az, hogy felfedezze, ki is ő, és teljes felelősségvállalással, ártalmatlan és gazdag/egész emberi életet éljen. Tegye azt, amit csak tud. Éppen most, amikor az egész mindenség szétfoszlani látszik, amikor híres értelmünk megoldások hiányában toporog, amikor úgy tűnik, elkerülhetetlen a katasztrófa. Éppen most semmi más nem fontos, csak az, hogy mennyire vagyok képes befogadni az Életet; lélegezni, amíg van levegő, annak tudatában, hogy a mindenség misztériumának tökéletes része vagyok.