Guti Gyuri, Molnár Zsuzsi, Uhle Dani, Zagyva Gabi: Mézmocsár születése és bukása – pódium beszélgetés

Időpont:
augusztus 22., csütörtök
16:00 - 18:00

Helyszín:
Közösségi udvar – előadó tér


Alsómocsolád közösségszervezési tapasztalatok

2018-ban a Jövő-Szövő Program keretében meghirdetett pályázattal elindult egy városról Alsómocsoládra költöző közösség szerveződése. Mára már a pályázók nagyobb része leköltözött és így elkezdődött a közösség szerveződése. Ennek első tapasztalatait osztják meg velünk a közösség meghatározó tagjai Guti Gyuri, Molnár Zsuzsi, Uhle Dani és Zagyva Gabi .

Az alsómocsoládi közösség életében már volt olyan időszak amikor erős érzelmi kapcsolódást, a közösen elhatározott célok (közösségi kert) iránti erős elköteleződést követően szembe jött a valóság. Kiderült, hogy nem tud mindenki mindenkit “egyformán szeretni”, majd egy kis mézmocsárt követően arra is képesek voltak, hogy szembenézzenek ezzel a “szakadékkal” és újra koncepcionálják a közösség életét. Tehát nem a közösség bukott el (hála az égnek), hanem a mézmocsár 🙂

…és hogy miért mézmocsár?
A “mézmocsár” Pabló által bevezetett szleng, ami arra vonatkozik amikor az érzelmesség, a szeressük egymást gyerekek túlteng egy csapatban. Azért “méz”, mert amúgy tök jó érzelmesnek lenni, az érzéseinket kifejezni, elfogadni és elfogadva lenni és azért “mocsár” mert ebbe jól bele is lehet ragadni, amit onnan veszünk észre, hogy nem vagyunk képesek JÓL tisztázni a különböző elvárásokból, emberi különbözőségekből, eltérő felelősségvállalásból következő természetesen megjelenő konfliktusokat és ezáltal működővé tenni a közösségeinket.

A közösség tagjaival arról fogunk beszélgetni, hogy az Ő valóságukban hogyan jelentkeztek a közösség születését kísérő törvényszerű szülési fájdalmak és ezekben a helyzetekben a közösség által is felhatalmazott vezető, a “közösségi kert gazdája” mit tudott tenni.

A pódium beszélgetést mindenkinek ajánljuk aki most szeretne közösséget alakítani, vagy épp egy induló közösségi kezdeményezésben már maga is éli ezeket a nehézségeket. Mert egy ilyen beszélgetés egyrészt adhatja azt az érzést, hogy nem vagyunk egyedül, másnak sem sétagalopp a közösség alkotás. Másrészt megérthetünk a közösségek születésénél törvényszerűen jelentkező folyamatokat, így a megértésen keresztül nőhet az ilyen szituációkkal és a benne lévő emberekkel kapcsolatos elfogadásunk.

A pódium beszélgetést levezeti, kérdez, tanakodik, megosztja a beszélgetés kapcsán felmerült gondolatait: Vágvölgyi Gusztáv – Pabló a Közösségi udvar gazdája, aki ebben az esetben az alsómocsoládi közösség fejlesztője is.

Beszélgető társaim:

Guti Gyuri

Guti Gyurinak hívnak, 4 évvel ezelőtt új életet kezdtem, a régit lezárva. Minden szükségtelen holmimat eladtam vagy elajándékoztam és kiköltöztem az erdőbe. Hosszú utat jártam be, míg ezt a döntést meghoztam. Az oka az volt – és mind a mai napig ez motivál – hogy egy tiszta és értékekkel teli életet éljek, ahol felelősséget tudok vállalni a döntéseimért, ahol harmóniában élhetek a természettel és a benne található élőlényekkel, ahol az Isteni törvények a mérvadóak, ahol tehetem a dolgom, amire születtem.
Hiszek abban, hogy élhetünk egy olyan világban, ahol szabadok és függetlenek lehetünk. Szabadok érzelmeinkben és tetteinkben, függetlenek a társadalom támasztotta hamis elvárásoktól és kötöttségektől. A szabadság nagy felelősséggel és kötelezettségekkel jár, erős szív és lélek szükségeltetik, hogy mindezzel élni tudjunk.
Szeretek a fával dolgozni, és általában véve minden természetes elemmel. Törekszem arra, hogy hagyományos kézi szerszámokat használjak, gépeket pedig csak a legvégső esetben. Építek egy lovas szekeret, ami az otthonomként fog szolgálni. Ebben a folyamatban sokat tanulok a régi mesterségekről, kézműves dolgokról. Szeretem a földet túrni, kertészkedni, fákat metszeni. Szeretek biciklizni, túrázni, állatokkal foglalkozni, táncolni, zenét hallgatni, mély beszélgetéseket folytatni, csendben szemlélődni, másoknak segíteni.
Eddigi tapasztalataim alapján azt szűrtem le, hogy nem jó egyedül kínlódni 😀 Ha viszont erőfeszítést teszünk, hogy megtaláljuk a módját, hogyan tudjuk együtt, közösen kielégíteni azonos vágyainkat és igényeinket (szükségleteinket), akkor elindultunk egy hosszú úton, amit a közösséggé válás útjának hívunk. Most Alsómocsoládon élek, mert úgy érzem ennek esélye sokkal magasabb mint más, hasonló falvakban az országban. Itt van tér és lehetőség. Már csak Mi kellünk, emberek, akik megtöltjük tartalommal az életet! 🙂

Molnár Zsuzsi

Zsuzsi vagyok, alsómocsoládi fél-kiköltöző. Fél lábbal még Budapesten, fél lábbal már Mocsoládon.
A budapesti életemben szoftvertesztelő vagyok, napi 8-9 órán keresztül az irodában ülök, szabadidőmben próbáltam mindenféle extrém módon közel kerülni a természethez: siklóernyőzés, sziklamászás, kajak, rafting…. De valami mégis hiányzott. Egyrészt, hogy a munkába tett erőfeszítéseimnek a fizikai síkon is legyen eredménye. Másrészt, hogy a munka és az általam életnek hívott dolog közeledjen egymáshoz. Ezt az élményt az alsómocsoládi életemben a kert adja meg, ahol sokat dolgozunk, de ettől egyre szebb, lassan beérik a munkánk gyümölcse és zöldsége.
Jó ideje keresem az utam. Nem volt nagyon konkrét elképzelésem, hogyan akarok élni, csak pár hívószó: közösség, értelmes tevékenységek, a természet közelsége.
A Jövő-Szövő programba egy véletlen folytán kerültem bele, és az áramlat elkezdett magával sodorni. Az első falulátogatás után azt éreztem, hogy vissza fogok még jönni ide. Több egynapos eseményen vettem részt, és minden alkalommal erősödött bennem az érzés, hogy itt az idő és a hely belevágni az életbe, amiről eddig csak ébren álmodtam. A program fontos részeként megszervezett 5 napos műhelymunka után pedig nem volt más választásom, mint menni, csinálni, építeni a közösséget és az itteni életet.
Mára elmondhatom, hogy már úszom is az árral, ami ugyan egy kicsit kisebb lett és lecsendesedett, de így is halad a maga útján.

Zagyva Gabi

Nos, akkor bemutatkozom én is, bár nehezen tudom eldönteni, hogy mi lehet érdekes számotokra, kedves Gyüttmentek.

Írjam le, hogy vállalatgazdasági agrármérnök és mérlegképes könyvelő vagyok – bár a szakmámban sosem dolgoztam? Voltam bankban hitelügyintéző, civil szervezeteknél önkéntes, alapító, elnök, titkár, pénzügyes, projektmenedzser, dolgoztam tájházban, mint gazdasszony és önkormányzatnál, mint környezetvédelmi és pályázati referens. Közben pedig 17 évig otthon voltam a 4 fiammal.

Vagy érdekesebb, hogy tanultam humánökológiát, dolgoztam Nulla Hulladék programban, részt vettem permakulturás tanfolyamon, gyerekkoromban csellózni, felnőtt fejjel citerázni és bőgőzni tanultam? Esetleg az, hogy milyen kórusokban énekeltem és milyen néptánc csoportokban táncoltam? Hogy szeretek rajzolni, festeni – képet, falat és bútort is -, írni és olvasni, haikukat költeni, fotózni, kertészkedni, vízben-vizen bármit csinálni, sütni-főzni – ha van, aki megegye-, borozni, feküdni a fűben és nézegetni a felhőket…

Írjak arról, hogy tanultam közbeszerzési ismereteket, valutapénztáros is lehetnék, EU-s pályázatírói és projektmenedzseri tanfolyamot végeztem, törökül tanulok és nagyon tanulságos volt a kutyapszichológia alaptanfolyam is. Belekóstoltam a shiatsu masszázsba és a mediball-ozásba is.

Hogy a kedvenc állatom a földigiliszta, a kedvenc színem a szürke és a színes (tudod, az az őszi erdő-szín, sárgával, zölddel, rozsdabarnával, pirossal vagy a tenger színe fehérrel, azúrral, zöldeskéktől a szinte feketéig). Hogy feminista, naiv idealista és zöld vagyok…

Vagy írjak inkább arról, hogy mit is keresek én tulajdonképpen Alsómocsoládon?

Uhle Dani

Történelem-német tanári diplomával kezdtem neki a felnőtt életemnek. A tanításba eddig még nem vágtam bele – bár előttem áll a gyógyító-tanító élethivatás -, ugyanakkor számos munkakörben álltam helyt az életem során, újságíróként, weboldal főszerkesztőként, multinál irodai jómunkásemberként, vagy éppen külföldön, pincérként. Kerestem az emberekkel való kapcsolódási lehetőségeket, több mint 10 éve társastáncolok, salsázom, kizombázom. Egyre inkább megerősödött bennem az az elhatározás, hogy nekem nem a városban, irodában, monitor előtt kuporogva van dolgom a világban, hanem máshol tudnak a képességeim igazán hasznosulni. Immár 8 éve foglalkozom a vidékre költözés, ökofalu létrehozás, illetve csatlakozás gondolatával. Voltam több helyen önkéntes, meglátogattam ilyen irányultságú kezdeményezéseket, nagyon sok emberrel beszéltem, akik ilyesmiben részt vettek, vagy részt szeretnének venni. Írtam egy rövid tanulmányt is erről.

Alsómocsoládon és a Jövő-Szövő kezdeményezésben látom jelenleg a legnagyobb realitást és reményt, hogy megvalósulnak azok a célok, amelyért pár hónapja le is költöztem: a polgármester, Dicső László és munkatársai – a “világi hatalom” – támogatása, valamint Szép Éva és Pabló szervezetfejlesztési mentorálása az a két oszlop, amely szilárd alapként segít minket az együttélés, együttműködés, közösségszervezés újratanulásában. Emellett Alsómocsolád egy csodás kis falu, kedves emberekkel! 🙂 Bízom benne, hogy velem együtt olyan mintát tudunk megvalósítani, amely aztán sokaknak segítséget tud majd nyújtani a vidékre költözésben, a természetes életmódhoz, emberi közösségekhez való visszatalálásban.