Sok összetevője van annak, hogyan érzi magát valaki egy Fesztiválon: programok, előadások minősége, barátokkal való találkozások, az időjárás szeszélye, érzelmi állapot stb. Bár viszonylag kevés időt töltöttem a találkozón, számomra kivételes jelentőségű volt ez a szűk pár nap. A programok bősége az előző évekéhez hasonló volt, nehéz volt választani, mire is üljön be az ember. S maga a helyszín is élménygazdag hátteret adott a Fesztiválnak. Az előadások mellett számomra a találkozások ideje volt ez. Sokadjára is rá kellett döbbennem, hogy az ilyen háttérbeszélgetéseknek mekkora jelentősége van – számos jó kezdeményezés előmozdítója, új ötletek elindítója, barátságok, kapcsolatok katalizátora.

Az időjárás ugyan nem fogadta kegyeibe az idei találkozót, hisz többször is szakadt az eső, de a nehézségek összehozzák az embereket, s így volt ez most is. Ha csak a különféle műhelycsoportokat („Tereket”) felsoroljuk, már érzékelhető a Fesztivál sokszínűsége.

– Közösségek udvara
– Gyógyító tér
– Gazdálkodók tere
– Élettér
– Nyílt tér
– Zengő Pagony
– Zenei programok

Volt zsongás, fiatalos lendület, valóban érdekes s értékes produkciók, kézműves műhelyek, koncertek széles skálája, s mi szem-szájnak ingere. A kosárfonás képzéstől kezdve a szalmaház, kenderház, földház építésen át a permakultúrás képzésig mindenki meglelhette a kedvére valót. Gyermekprogramok (Zengő pagony), körültekintés az alternatív iskolatípusok hazai kínálatában. Az előadók szakterületük legkiválóbbjaiként jöttek tudásukat átadni. S akkor még nem is említettem a MÉH-hez tartozó (Magyar Élőfalu Hálózat) vagy szorosan kapcsolódó barátaink előadásait (teljesség igénye nélkül): Lantos Tamás „alkalmazkodó gyümölcsészet a falusi élet jobbításában” címmel, Baji Béla a Permakultúráról, Gyulai Iván mélymulcsos kurzusa, Pabló a Közösségek udvarában, Kardos Etelka a nagyszékelyi közösségi gazdálkodásról, Kükedi Zsolt falufejlesztési gondolatai, Szabadkai Andi közösségi étel-értékesítés jogi vonatkozásairól, Szombathelyi Tibor „Az önellátás buktatóiról”, Lénárt István a Kacár tanyáról stb. tanította, lelkesítette tapasztalataival, tudásával az érdeklődőket.

És természetesen az Oszkói Fesztivál után a (majdnem) Zéró Hulladék célkitűzéseit is újra megszervezték- megcsinálták a szervezők, erről bővebben: http://gyuttmentfesztival.hu/zero-hulladek/

No meg a Mátkafogó projekt is nagyon tetszett, bár most már ebben tényleg nem vagyok érintett… S vajon mi lesz jövőre? Érvényes lesz vajon a klasszikus kívánság: „Jövőre, veletek, ugyanitt!”. Vagy máshol?

A beszámolót Zaja Péter írta, amely részlet a MÉH hírleveléből.

Linkek: Magyar Élőfalu Hálózat 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.