Az emberi kapcsolatok, azaz a viszony szint a kulcsa minden közösségi kezdeményezésnek, így a közösségi vállalkozásoknak is. Máskülönben ez igaz jelenleg minden emberi szerveződésre, tehát ez egy egyetemes törvényszerűséget ír le az emberi szerveződések kapcsán. A viszony szint, az emberi kapcsolatok minőségének fontosságát azt gondolom nem nehéz megérteni, azonban annál nehezebb vezetőként kezelni az ezen a szinten jelentkező elakadásokat, konfliktusokat.

Személyességi szint emelése

Amikor a vezetőknek arról beszélek, hogy mi a feladatuk a viszony szinten, akkor az első amit javaslok a személyességi szint emelése.

Társadalmunkban a személyességnek van egy elfogadott szintje, ami belénk szocializálódik. Megtanuljuk, hogy a családban, a barátaink között, az iskolában a tanárainkkal, az osztálytársainkkal, a munkahelyen a főnökünkkel, a munkatársainkkal mi az a személyességi szint, ami elfogadott, ami működő képes. Ez minden emberi szerveződésben létrehoz a csoport kultúrában mélyen kódolódó – és nem tudatos – előfeltevést az ott elfogadott személyességi szintről. Ha ezt a személyességi szintet valaki átlépi, akár csak egy személyes beszélgetés kapcsán, de sokkal inkább egy munka megbeszélésen, akkor mindenki azt érzi, hogy ez nem helyes, ez kényelmetlen.

A személyességi szint kialakulása a csoport fejlődési folyamat természetes része. A probléma az, hogy a társadalom jelenlegi személyességi szintje messze alul múlja azt a szintet, amelyen az emberek képesek lennének hibáztatás nélkül őszinte visszajelzéseket adni egymásnak, ami pedig alapja lehetne a valódi problémamegoldásnak. Ennek következtében a vezető hiába próbál valódi problémamegoldást kezdeményezni, azt tapasztalja, hogy nem őszinték vele és egymással sem a munkatársai.

…és itt véget is ért a vezető kompetencia határa.

Erre lehet megoldás, ha a vezető megtanulja a Gordon vagy az ennek teljesen megfeleltethető erőszakmentes kommunikáció módszerét.

Ennek kapcsán gyakran találkozom azzal a véleménnyel, hogy miért kellene megtanulnom egy természetellenes kommunikációs módszert, és magamra erőltetni egy olyan beszéd stílust, ami nem a sajátom. Erre pont ráillik az a közhely, hogy “van egy jó és egy rossz hírem…”

A rossz hír az, hogy a belénk szocializált kommunikáció egyáltalán nem természetes. Amikor én végeztem a Gordon tréninget, akkor bennem is megjelent ez az ellenállás. Ekkor javasolta a trénerem, hogy figyeljem meg az óvodás korú gyerekeimet, hogyan kommunikálnak. Miután lefuttattam ezt a  családon belüli magatartástudományi kutatást, megdöbbenve tapasztaltam, hogy mindkét gyermekem én-üzenettel és értő figyelemmel kommunikál. Ez azt jelenti, hogy később szocializálódik belénk az a kommunikáció, amit mi természetesnek gondolunk.

A jó hír tehát az, hogy Gordon ill. Rosenberg felismerte a természetes kommunikáció algoritmusát, és ami még jobb, hogy az algoritmus egyáltalán nem bonyolult.

Azonban úgy gondolom, hogy semmi értelme, hogy ezt a kommunikációs algoritmust leírjam. Hiszen a kommunikációs szokásainkat nem az elmélet ismerete képes megváltoztatni, hanem egy élményalapú tréning, ahol szituációs játékok segítségével, saját tapasztalatokon keresztül éljük és tanuljuk meg a módszert. Ezért inkább csak fel akarom kelteni a vágyat bennetek, hogy részt vegyetek egy ilyen tréningen!

Amennyiben ezeket a kommunikációs törvényszerűségeket megértjük, képessé válunk alkalmazni vezetőként akár nehéz, konfliktusos helyzetben is. Először csak szükség esetén elő tudjuk húzni a tanultakat, majd egy-két év után teljesen beépül a kommunikációnkba, és így a szervezetben is uralkodó kommunikációs mintává válhat.

…és, hogy mennyire nem egy kommunikációs sablonnak szánta tanításait Gordon, íme egy eszencia, amiben idős korában összefoglalta a tanításai lényegét. Azt gondolom, ha csak ezt sikerül megfogadnunk, már egy személyesebb szinten találjuk magunkat!

Dr. Thomas Gordon
CREDO – Hitvallásom az emberi kapcsolatokról

“Te meg én olyan kapcsolatban vagyunk, ami nekem fontos, és szeretném fenntartani. Mégis, mindketten különálló emberként élünk, ki-ki a maga egyéni igényeivel, szemléletével, és azzal a jogával, hogy megpróbálja kielégíteni ezeket az igényeit. Igyekezni fogok őszintén elfogadni magatartásodat, amellyel igényeid kielégítésére törekszel, vagy amikor gondod van igényeid kielégítésével.

Amikor megosztod velem a problémáidat, törekedni fogok, hogy igazán elfogadóan és megértően hallgassalak – úgy, hogy inkább megkönnyítsem számodra, hogy rátalálj a saját megoldásodra, semhogy a magaméira szoktassalak.

Ha az én viselkedésemmel van gondod, mert az keresztezi igényeidet, bátorítalak majd, hogy érzéseidet őszintén elmondd. Ilyenkor meghallgatlak majd, és igyekszem változtatni magatartásomon, ha tudok.

Ha pedig a Te viselkedésed ütközik az én igényeimmel, és emiatt úgy érzem, nem tudlak elfogadni, ezt is meg fogom osztani veled: olyan nyíltan és becsületesen közlöm érzéseimet, amennyire csak tudom – bízva abban, hogy tiszteled annyira igényeimet, hogy meghallgass, és igyekezz ennek nyomán változtatni viselkedéseden.

Olyankor, ha egyikünk sem tud a másik kedvéért változtatni magatartásán, és úgy látjuk, hogy kapcsolatunkban itt az igények konfliktusa lépett fel, állapodjunk meg abban, hogy egyikünk sem él hatalmával a maga győzelme érdekében, a másikunk veresége árán. Szem előtt tartom az igényeidet, de figyelembe kell vennem a sajátjaimat is. Ezért hát igyekezzünk elkerülhetetlen konfliktusainkra mindig olyan megoldást találni, mely mindkettőnk szemében elfogadható.

Ha ezt tesszük, teljesülnek a kívánságaid, és az enyémek ugyanígy – senki sem veszít, mindketten nyerünk. Így pedig, igényeid kielégítése révén, tovább fejlődhetsz, növekedhetsz, mint önálló ember. Nem kevésbé én is.

Kapcsolatunk így mindig egészséges lehet, hiszen kölcsönösen örömteli. Mindketten azzá válhatunk, amire belsőnkből képesek vagyunk, és továbbra is a kölcsönös tisztelet és szeretet érzésével viszonyulhatunk egymáshoz, barátságban és békében.”

A cikk Vágvölgyi Gusztáv – Pabló írása.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.