2018-ban a fesztivál kulcsszava a KAPCSOLÓDÁS. Ebben a cikkben a személyes kapcsolódáshoz és így a közösség alkotáshoz szükséges legfontosabb összetevőt, az ELFOGADÁST próbálom helyre rakni.

…de miért is kell ezt helyre rakni?

Az ami tuti, hogy a másik viselkedésének elfogadása nélkül elképzelhetetlen bármilyen együttműködés, hiszen nem lehet úgy együtt cselekedni, élni a másikkal, hogyha az energiáim nagy részét a másik iránt érzett értetlenség, tehetetlenség, düh, a másik ember utálata viszi el. Ezért az elfogadás a közösségi minőség egyik alapeleme.

Azonban az elfogadás nem azt jelenti, hogy teljesen azonosulok vele, azaz a számomra elfogadhatatlan viselkedést elkezdem helyesnek gondolni!

Nagyon sokan szerintem azért meg sem próbálkoznak az elfogadással, mert nem gondolják helyesnek, igaznak azt amit vagy akit el kellene fogadniuk!

Nézzük mit írnak erről az előttem járó gondolkodók:

“Az “elfogadás” nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét.”

Popper Péter

Popper Péter gondolataira mindig is könnyű volt rárezegnem, de az elfogadásról írt gondolata, egy az egyben azt fejezi ki, amit én is gondolok és érzek az elfogadásról! Főleg a “valóság tisztelete” az ami a számomra is a legjobban kifejezi az elfogadás lényegét.

“Nem jó ötlet valamit utálni! Ha valamit utálsz, láthatatlanul is összekapcsolódsz vele – így együtt fogtok menetelni. (…) Az elfogadás nem jelent “feladást” – csak azt, hogy megértjük, hogy mi történik.”

Andrew Matthews

A világhírű karikaturista is nagyon hasonlót mond az elfogadásról, de még hozzá tesz egy fontos összefüggést, hogy az amit utálunk részünké válik. Én ezt azzal gazdagítanám, hogy amit utálunk, azt azért kezdjük el utálni, mert már amúgy is bennünk van (még akkor is, ha ezt nem vagyunk képesek bevallani magunknak) és az utálással csak tápláljuk ezt a tulajdonságunkat.

“Nagyon sok ember azt hiszi, hogy az elfogadás egyet jelent azzal hogy “hát nem tehetek mást, bele kell törődnöm a dologba”. Ez azonban valójában nem elfogadás! Az elfogadás szó egy békés, mosolygós állapotot takar, amelyben nincs harag, nincs feszültség. Ott béke van. Belső béke és mosoly.”

Csernus Imre

Egy számomra kevésbé szimpatikus szerzőtől egy szimpatikus gondolat, amiben az elfogadás hangulatát adja vissza. Tehát az elfogadás egy olyan pozitív lelki állapot, amiben képesek vagyunk a valóságot úgy elfogadni, ahogy az van. Tehát a számunkra nehéz embert is képesek vagyunk az összes bosszantó, számunkra destruktív tulajdonságával, magaratásával együtt is úgy látni, hogy Ő is része a mi valóságunknak.

Ennek a lelkiállapotnak az alapja lehet a nyitottság az életre, hogy ha számunkra nehéz, fájdalmas dolog történik, akkor is tudjuk azt érezni, hogy legalább történik, azaz élünk!

Heather King amerikai katolikus blogger így fogalmaz ezzel kapcsolatban:

„Ha nyitottak vagyunk, és fogékonyak mindenre, amit a világ kínál nekünk, akkor minden belülről nyer megvilágítást. Akkor észrevesszük, hogy minden összekapcsolódik a szépség és a rend keresésével életünkben. Minden alatt pedig érthetjük a régi babáinkat, a foszladozó naplóinkat, a hasznavehetetlen gombokat. És azokat az embereket, akik problémát jelentenek számunkra.”

Értelmet adni a számunkra értelmetlen, sokszor bosszantó vagy fájdalmas dolgoknak az életünkben, az gondolom ez az, ami valóban a bölcsesség felé visz bennünket.

Én magam is mióta egyre jobban ismerem, értem az emberi magatartás mozgatórugóit, látom az összefüggéseket és a jelenségek mögött húzódó törvényszerűségeket, annál nagyobb az elfogadásom lényegében minden, akár ellenem irányuló emberi viselkedés iránt is. Azt szoktam mondani, hogy bármilyen dinamika is van, bármennyire konfliktusos helyzetbe kerülök – ami persze engem is megérint, időnként én is ideges, feszült, bosszús, dühös leszek, és ezt jelezve nekem is összerándul a gyomrom -, de ezzel együtt képes vagyok gyönyörködni abban ami VAN.

Tehát az igazi elfogadáshoz vezető lépések:

  1. Megérteni, tudatosítani és tudomásul venni, hogy Ő így látja, így érzi, így gondolja, így tud viselkedni.
  2. Eközben tiszteletben tartani a másik embert, hiszen mindenkinek meg van az abszolút értéke.
  3. Észrevenni, hogy a másikban minket zavaró, bosszantó dolgok bennünk is ott vannak, és ezzel elősegíteni, hogy érzelmileg is elfogadóbbak legyünk.
  4. Mosolygós nyitottsággal gyönyörködni abban, hogy mindez összekapcsolódik a szépség és a rend keresésével.

Hogyha eljöttök a Közösségek udvarába meghallgatni az előadásokat, és részt vesztek a műhelyeken, akkor egy dologban biztosak lehettek; hogy mikor haza mentek, jobban fogjátok érteni, hogy milyen is az ember, és ez már önmagában azt eredményezheti, hogy elfogadóbbak váltok a saját közösségetekben.

A cikk Vágvölgyi Gusztáv – Pabló írása.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.