Kéthurkos modell

A védnökök a régi rendszerben már sikereket értek el. Hatalmuk és befolyásuk van, valamint hozzáféréseik a forrásokhoz és kapcsolataik, amellyel előmozdíthatják az úttörők erőfeszítéseit. A védnökök elismertek, sikeresek a régi rendszerben, de értik, hogy milyen pozitív változásokat hozhat az új rendszer, és miért van szükség a változásra, ezért elhivatott támogatóként, védelmezőként működhetnek a rendszer lecserélésében. […]

Amikor egy rendszer már omladozik, de még nem vette át a szerepét az új, egy átmeneti fázis jön létre. A haldokló régi rendszer és a kialakulóban lévő új között létrejön egy űr. Ez azért van, mert a kialakulóban lévő rendszer még nem elég szilárd, hogy mindannyiunkat befogadjon. Vannak, akik már át tudnak lépni az új

Egyre többen érezzük manapság, hogy a társadalmunkban jelenleg fennálló rendszereket – kormány, egészségügy, oktatás – szükséges lenne megváltoztatni. Deborah Frieze – szerző, vállalkozó, és a helyi gazdaságok erősítésének elkötelezett aktivistája – szerint azok a módszerek, amelyekkel általában változást próbálnak elérni, nem működnek. Ezeket a rendszereket nem fogjuk tudni megváltoztatni, vagy megszerelni, csak elhagyni. Amikor egy

Deborah Frieze kéthurkos társadalomváltozás modellje szerint minden élő rendszer kifejlődik, eléri tetőpontját, majd a tetőpont közelében a zavar jelei mutatkoznak. Egyesek elkezdenek hátat fordítani az uralkodó rendszernek. Ha ezek a kilépések egymástól elszigeteltek maradnak, semmi sem fog történni. Ha azonban kapcsolatba lépnek egymással, információt cserélve és tanulva egymástól, akkor erőfeszítéseik egyszerre egy erős rendszerré formálódnak, amely