Mi az? Erősíti a csontozatot és a szívet, segít megelőzni a vesekövet, csökkenti a gyulladásokat, jót tesz az emésztésnek és segít a fogyásban? Hát persze, hogy a SÖR! Számos kutatás bizonyítja a sör jótékony hatását, mértékletes fogyasztás mellet – ami nagyjából 3 dl naponta – pozitív egészségügyi hatásai vannak. A fentieken túl segít megelőzni az Alzheimer kórt és a daganatos megbetegedéseket.

De nézzünk hogyan alakult a sörténelem a kezdetektől napjainkig.

A kezdetek

A sör nem mai csirke, az elsőt több mint 4.000 évvel ezelőtt készítették a sumérok Mezopotámia területén, persze ekkor még nem a maihoz hasonló ízzel rendelkezett. Az első hivatásos sörfőzők nők voltak, a férfiak akkor vették át a főzés és értékesítés szerepét, amikor kereskedelmi céllal készítették. A babiloniaiak, akik a suméroktól vették át a sörkészítés mesterségét, már a készítés, fogyasztás, adóztatást szabályait is megalkották és uralkodójuk Hammurapi híres törvényoszlopára is felvésették annak szabályait. Nem vicceltek: „Ha a sörösasszony a sör értékét a gabona értékével szemben csökkenti a vízbe kell vetni.” Később Egyiptomban fizetőeszközként használták, hiszen a piramisok építőmunkásait ezzel fizették ki, napi 4-5 liter volt a bérük. Ezek árpakenyérből készült és datolyával ízesített sörök voltak, sűrű és tápláló folyékony kenyérként funkcionáltak. Talán ez lehetett a mai cafetéria elődje? 😊

Honfoglaló őseink is ismerték a sört, ők gabonából erjesztették. A sörfőzéssel csak később, a sváb népek jóvoltából ismerkedtek meg. Mivel Magyarországon egyaránt megtermett az árpa és a szőlő, az időjárástól függött, hogy éppen boroztak vagy söröztek az adott évben.

A folytatás – szabályozás kell

A sör a középkorban már annyira elterjedt volt, hogy többet ittak belőle, mint a vízből. Ekkor füstös és változó színű volt, hiszen a malátát a sörhöz ugyanott szárították, ahol a kolbászokat füstölték, valamint gépek hiányában a szárítás hőmérsékletét nem tudták egységesen szabályozni, így a maláta színe és később a söré is, nem volt egyenletes. A 15. század előtt a komlót nem használták a sör készítéséhez, viszont különböző fűszer és gyógynövényekkel gazdagon ízesítették. Így gyakran előfordult, hogy hallucinogén vagy mérgező növényekkel is ízesítettek söröket, ekkor az egyház egy fix fűszerkeveréket állított össze, csak ezt lehetett a későbbiekben a sörfőzdékben használni. Így lett a sörfogyasztás valamivel egységesebb. A komlót csak később és csak azért kezdték el használni, mert az ezzel főzött sör tovább elállt.

Bajor és szász földön a 12. századtól igyekeztek szabályozni a sörfőzést, sőt Rőtszakálló Frigyes súlyosan bűntette azt, aki rossz sert főzött vagy csalt a kimérés során. Végül az 1516-ben Bajorországban kihirdették a Sörtisztasági Törvényt, ekkor egy olyan sörfőzési szentháromság született, melynek hatásai mind a mai napig érezhetőek. A “Reinheitsgebot” legfontosabb pontja volt, hogy a sör főzéséhez kizárólag árpa, komló és víz használható. Nem véletlenül zárták ki a búzát és a rozst, hiszen az éhínséget elkerülendően a kenyérsütéshez használt gabonákat nem használhatták sörfőzéshez. Persze kivételek akkor is voltak: kizárólag a herceg udvari sörfőzdéje főzhetett búzasört, ezt a monopóliumot csak 350 évvel később vették ki a törvényből.

Mi a jövő?

A sör emberiség harmadik kedvenc szomjoltója a víz és a tea után, napjainkban 400 különböző félét készítenek belőle. De valójában hogyan is készül manapság a sör? Mi a különbség az ipari és kézműves sörök között? Lehet e és ha igen, akkor mivel, hogyan otthon sört készíteni akár a saját konyhánkban?

Ezekre a kérdésekre kapunk választ Mircz Nárcisz kézműves sörkészítőtől pénteken és szombaton a Közösségi konyhában, ahol egismerhetjük a sörfőzés fortélyait, és még a házi sörfőző kialakításához is kapunk segítséget.

A cikket Bagi Mónika készítette.

A Közösségi konyha programjai

Nincs Esemény

Közösségi konyha cikkjei

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.