Önkéntesként a Gyüttmenten

Voltam tavaly már Oszkón fesztiválozóként és nagyon tetszett. Gyüttmentként kevés alkalom van az érdeklődésünknek megfelelő, ilyen sokoldalú és intenzív élményt szerezni, épp ezért már nagyon vártam az idei lehetőséget. Ennek megfelelően már az elsők közt megváltottam a bérletem. Közben láttam, hogy önkénteseket keresnek, s úgy gondoltam, ha valamiben tudok, szívesen segítem a fesztivál létrejöttét és lezajlását, így első körben jelentkeztem a kommunikációs csoportba, majd később az építő tábor utolsó napjaiban is részt vettem. Mindkettő nagyszerű döntésnek bizonyult és csak ajánlani tudom bárkinek.
A közös munka, főleg ha alkotó és szívesen csináljuk, kiváló alkalom, hogy beszélgetés közben megismerjék egymást az emberek. Hasonló jó lehetőség a közös étkezések és az italozások közbeni oldottabb hangulat. Az építőtábor minderre lehetőséget biztosít, s alatta csodálatos embereket ismertem meg és a fesztivál infrastruktúrája mellett, a csapatszellem is gyorsan fejlődött. Hasonlóan gondolkodó, tenni akaró emberek közt mindig pezsgő az élet, ennek megfelelően új barátságok köttettek és régi ismeretségek erősödtek meg. Arról nem is beszélve, hogy az építőtábor és a fesztivál során pedig kisebb nagyobb személyes és általános „csodák” is történtek. Példaképp elég az erdőszélén lévő foszforeszkáló gombafonalakkal benőtt korhadékfákra gondolni, amik mindenki körében nagy sikert arattak.
Zebegény a parkolási nehézségek ellenére is, remek helyszínül szolgált, egy apró kis ékszerdobozba foglalva a fesztivált. A szervezők, segítők és önkéntesek rengeteg energiája, amit beleadtak, azt hiszem többszörösen megtérült, s ezt mindannyian magunkkal hoztuk haza. Mindenhol érdeklődő, tanulni és fejlődni vágyó, mosolygós arcokat, önfeledten játszó gyerekeket, és szabadon rohangáló kutyákat lehetett látni. Jó volt megtapasztalni, hogy minderre sem a nagy meleg, sem a felhőszakadások nem voltak igazán hatással. A nagy eső után, a sár ellenére is nagy tömeg gyűlt össze az esti táncházban egy közös botladozásra és csúszkálásra, s a tábortűz mellett együtt zenélő és táncoló társaság sem tizedelődött meg. És igen, mennyivel jobb azt látni, hogy az emberek örülnek a kissé lehűlő levegőnek és megkötött pornak, mintsem az eső miatt bosszankodnának. 🙂
Bár sokszínű programok és tiszteletre méltó, példaképként szolgáló előadók voltak, részemről mégis a legnagyobb élmény a fesztivál családias hangulata, a közösségi erő, a barátság, a törődés, ami a szervezők és önkéntesek táborát oly erősen átjárta, és a rengeteg pozitív energia volt, amit tapasztaltam. Így hazaérve sok minden kavarog még bennem, még mindig erősen a hatása alatt vagyok és el fog tartani, amíg leülepednek az élmények és feldolgozom őket, de egy biztos: köszönök mindent, és ha tehetem, jövőre is ott leszek.
A cikket és a fotókat Vincze Szabolcs készítette.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top