Életem, Utópia! Avagy hogy lehet átcsordogálni az igazságtalan modern rabszolgaságból az igazságos létfenntartásba

Mi lenne, ha azt mondanám, van olyan gazdaság, ami arra épül, hogy kielégítse az igényeket, nem pedig arra, hogy még több igényt teremtsen? Amiben a benne dolgozók a cégtulajdonosok? Ahol a dolgozó tulajoknak osztják vissza a profitot? Azt mondanád, utópia? Azt mondanád, kommunizmus? Akkor is ezt mondanád, ha kidolgozott a működése, és sokak már évek óta élnek ilyen gazdaságban? Pedig ’csak’ bizalom és szervezés kérdése.

Igen sokan vagyunk, akik nem szeretünk alkatrészek lenni egy olyan gépezetben, amit arra találtak ki, hogy egyes érdekcsoportok élvezzék a munkánk által előállított értékek hasznát – és ezek az érdekcsoportok nem mi vagyunk. Hogy azért dolgozzunk, hogy valakinek jó lehessen. Hogy semmi más nem számít, csak a profit maximalizálása. Jelenleg a kizsigerelt természet és embertömegek termelik ki azt a hasznot, amiből csak kevesen részesülnek. De mit lehet tenni? Például kialakítani egy szolidáris gazdaságot, ami maga a természeti és társadalmi válságra adott lehetséges válasz.

Mi az a szolidáris gazdaság?

Vállalkozások együttműködése, ami:

-önkéntes tagságú

– a tagok a szükségleteiket áruk előállításával, cserével, szolgáltatások nyújtásával, közös finanszírozással elégítik ki

– a munkával teremtett érték, a profit a tagoké, amiből egyformán részesülnek, függetlenül a tulajdonrészük nagyságától

– a tagok döntenek, mindenkinek egy szavazati joga van függetlenül a tulajdonrészük nagyságától

– célja a tagok szükségleteinek kielégítése, élhető körülmények biztosítása, ami hosszabb célkitűzésre épül, nem pedig a profit maximalizálása, ami csak a tagok kárára valósulhat meg

– feladata, hogy kielégítse az igényeket, nem pedig az, hogy még több igényt teremtsen

Mit jelent ez a gyakorlatban és miért is lenne ez jó nekem?

Ha azt mondom, hogy annak a cégnek a hasznát, aminek dolgozol, nem a tulaj teszi zsebre, hanem a cégben dolgozók a tulajdonosok(mindenki egy szavazattal), és a profitot magatok között egyenlő arányban osztjátok el, úgy már egyértelmű, igaz?

A szolidáris gazdaság azt jelenti a gyakorlatban, hogy egy hálózaton belül a tagok úgy koordinálják a keresletet és a kínálatot, hogy az kielégítse a résztvevők igényeit és szükségleteit és a megtermelt profit ne vándoroljon mások zsebébe. Igen, ez lehetséges. Horvátországban szövetkezeti bank üzemeltetésébe fognak, Katalóniában szövetkezetek – kvázi munkahelyek – szövetsége teremtett élhető körülményeket a munkanélküliségben. Magyarországon a Gólya közösségi ház és presszó működik szövetkezetként Budapesten. A Gólyák régi helyüket kinőtték, ezért új helyszínre, az Orczy útra költöznek, ahol többek között szolidáris alapokon működő bölcsődét, napközit, iparosműhelyt, étkeztetést nyitnak.

Június 2-án abban a szerencsés helyzetben leszünk, hogy a hazai és a külföldi tapasztalatokról van lehetőségünk tájékozódni első kézből a Dürer-kertben az Egy Nap rendezvényén, ahol Nagy Réka, Szepesi Zsófia, Márkus Benő és Sidó Zoltán fog beszámolni a szolidáris gazdaságról.

Ha már gondoltál rá, hogy legalább a saját vagy a családod világát megváltanád, akkor jó helyen kapirgálsz, de még van mit finomítani. A szakemberek óva intenek attól, hogy egyénileg kezdj el megoldást keresni, ez ugyanis csapdahelyzet. A sikerhez kooperálni kell,az intézményi keretek ugyanis megadják a szabályokat és a biztosítékokat arra, hogy ne koncentrálódjon a hatalom és ne fordítódjon hülyeségre az értéktöbblet. Mivel a szövetkezetben mindenki tulaj és munkás is, a szabályozás lehetővé teszi, hogy minden tag érdekelt legyen anyagilag a működésben. Az Egy Napon kiderülhet a válasz a nagy kérdésre: hogyan lehet olyan hálózatot létrehozni, ahol a tagok valamennyi alapvető igénye kielégül? A rendezvényen a közönségnek lehetősége lesz a kérdéseivel és hozzászólásaival aktívan alakítani a beszélgetést.

Az első hazai szolidáris gazdaságú hálózatot egy évvel ezelőtt kezdték meg felépíteni fiatal társadalomkutatók és aktivisták egy csoportja, amiben a tagok közös felhasználására van optimalizálva a szükséges tőke, szakembergárda és eszközbeszerzés. A szervezést alapos kutatás előzte meg: 2018 nyarán 50 demokratikusan működő, közösségi munkahelyet kérdeztek meg tapasztalataikról. Ezek között voltak, akiket a józan eszük és szívük (világnézeti motiváció) vezetett ebbe a működési formába, mások – főként a hátrányos helyzetű településeken – a szociális szükségleteikre kerestek megoldást. A hálózatépítők jelenleg a hazai intézményi rendszert építik ki.

A szolidáris gazdaság fogalma ilyenformán átfedésben van a Nemnövekedési Mozgalommal, vagyis egyszerre egy kutatási terület, egy filozófia, egy mozgalom és egy életmód is, ami arra a kérdésre válaszol, hogy hogyan tudunk a jelenlegi fenntarthatatlan viszonyokból továbblépni egy társadalmilag igazságos, ökológiailag fenntartható rendszer felé. Mindezt pedig táplálja az egyéni szemléletváltások tömege, amikor ráébredsz arra, hogy nincs rendben az, ahogy eddig éltél.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük