Bemutatkozik a Mátkafogó

A Gyüttment Fesztiválon nemcsak tanulni, kapcsolódni, bulizni lehet sokat, de akár párt is találhatunk a Mátkafogó programjain. A részletekről Schnierer Katival és Eisler Kornéllal beszélgettünk, akik a két évvel ezelőtti Mátkafogón ismerkedtek meg és alkotnak azóta is egy párt. 

Mivel készültök az idei fesztiválra? 

Kornél: Hasonlóra lehet számítani, mint tavaly: játékos, ismerkedős programokkal készülünk elsősorban és persze lesz beszélgetés is… 

Kati: A fesztivál ideje alatt szinte minden nap lesz valamilyen Mátkafogó program, és persze mátkakereső karszalag is, mint tavaly. 

Annak, aki még nem ismeri, összefoglalnátok, mi is az a Mátkafogó? 

Kati: A Mátkafogó abban segít a gyüttmenteknek hogy találjanak egy párt, akivel együtt valósíthatják meg a terveiket. Sokaknak ugyanis nehézségük, hogy azért nem tudnak költözni, mert nincs kivel, egyedül pedig nem akarnak, vagy nem tudnak belevágni. Ezért merült fel az igény erre a programra még tavalyelőtt. Akkor mi is résztvevők voltunk, ott ismerkedtünk meg, és jöttünk össze Kornéllal. Aztán átadták nekünk a stafétabotot, hogy vezessük mi ezt a programot, és mi szívesen vállaltuk. 

Kornél: Pablóéknak (Vágvölgyi Gusztáv – Pabló, és Szép Éva, az Inspi-Rációtól) volt ez a kezdeményezése két éve. Fontos észrevételük, hogy kiköltözésnél bizonyos mértékben hátrány tud lenni, ha valaki pár nélkül van akkor, ha egy közösségben gondolkodunk. Ugyanis ha egy közösségben bizonyos aránynál nagyobb az egyedülállók száma, akkor ez a közösségre hátrányos lehet, mert az ember alapvető törekvése, hogy párt találjon. Így ha egy új közösségben túl sokan vannak, akiknek még nincs párjuk, akkor nagyon sok energia megy el a párkeresésre, és kevesebb jut magára a közösségre. Ezért kezdődött el két éve, hogy legyen a fesztiválnak egy olyan része, amely segít párt találni az embereknek. 

Kati és Kornél

Hogy történt a ti megismerkedésetek? 

Kornél: Nagyon vicces volt, mert mi csak a legelső programon vettünk részt, utána már ment magától a dolog. Szerintem pont jó pillanatban kapott el mindkettőnket ez a lehetőség, ezért elég gyorsan egymásra találtunk. A program a külön férfi- és külön női körrel kezdődött, ahogy tavaly is – és így tervezzük idén is. Ez egy elég mély, intim beszélgetés arról, ki hogy van a párkereséssel. Nekem ez akkor adott egy olyan erős impulzust, egy lendületet, hogy felvállaltam azt, hogy tényleg, aktívan szeretnék párt találni magamnak. Ez a lökés aztán elég is volt ahhoz, hogy utána össze is jöjjön. 

Kati: Én arra emlékszem, hogy megérkeztünk a nulladik este, elkezdtünk beszélgetni a tűz mellett, és nagyon egymásra hangolódtunk. Aztán másnap kezdődött a Mátkafogó, elindultam a program helyszíne felé, közben találkoztam Kornéllal, és együtt mentünk tovább. Meglátott minket egy közös ismerősünk, és azt mondta: de jó, ti együtt vagytok? Én meg gondoltam magamban, hogy hááát, “még” nem … 🙂 Nagyon jó érzés volt látni, hogy Kornél is megy a Mátkafogóra. 

Mi a különbség az első, és a tavalyi programok között? 

Kati: Tavalyelőtt több programot tettek egy napra, szerintünk ez túl sok, túl nehéz volt egyszerre. Az egy-két órás férfi- és női kör után rögtön találkozott is egymással a két csoport. Több program volt innentől, de mi már nem mentünk el ezekre. Tavaly mi úgy csináltuk, hogy első nap csak a férfi- és női kört tartottuk meg, semmi mást, és lehetett lélekben készülni a másnapra. Akkor volt az első közös program, ahol a párkereső férfiak és nők találkoztak egymással. Úgy gondoltuk, legyenek különböző programlehetőségek attól függően, hogy ki hogyan ismerkedik könnyebben, tehát volt közös alkotás, volt beszélgetés is – kicsit rapidrandi-szerű – és utolsó nap Kornél tartott mozgásos programot. 

Kornél: Különböző gyakorlatokat végeztük, főleg párosakat, amelyekben meg lehetett tapasztalni a közeledést, közelséget, a mozgáson és érintésen keresztül. 

Kati: Minden napra szerveztünk még plusz játékos feladatokat is, amikkel napközben lehetett foglalkozni. Például egy csuporban voltak különböző kérdések, mindenki húzott egyet, és azzal odamehetett valakihez, hogy ő válaszolja meg. Ezeknek a lényege az volt, hogy legyen ürügy arra, hogy egymást könnyebben megszólíthassák. 

Tudtok olyanokról, akik itt jöttek össze? 

Kati: Egy pár összejött, a férfival nemrég találkoztunk. Tőle megtudtuk, hogy csak pár napig voltak együtt, de neki azóta van partnere. Tehát végül elindult a párkeresésben. 

Ez akkor tulajdonképpen arra is jó, hogy a résztvevők saját magukhoz is közelebb kerüljenek, nyitottabbá váljanak. 

Kati: Igen, én is ezt gondolom. 

Kornél: Könnyen benne találja magát az ember, ha kicsit régebb óta van egyedül, hogy egyre nehezebb az ismerkedés, és hogy közel engedjen valaki mást magához. De ha kap egy ilyen impulzust, az nagyon sokat segíthet abban – még ha nem is ott helyben a fesztiválon, hanem később, valahol máshol -, hogy összejöjjön egy új kapcsolat. 

Van olyan pont az eddigiekben, amin változtatnátok? 

Kati: Tavaly sokan azt jelezték vissza, főleg férfiak, hogy nem voltak eléggé nyitottak a nők. Ezért én arra tenném jobban a hangsúlyt, hogy figyeljenek arra, hogyan tudnak jobban nyitni, bátrabban részt venni ebben a programban. Ha például valaki odalép hozzájuk, és feltesz egy játékos kérdést, akkor ha visszautasítani akarja, azt hogyan tegye meg úgy, hogy a másiknak azért ne vegye el a kedvét. Tehát akkor is tudja nyitottan fogadni a közeledéseket, ha nem érzi az illetővel a kémiát. 

Kornél: Nekem is ez jutott eszembe, mindenképp a játékosságot kellene előtérbe tenni, hogy könnyedebben működjön az ismerkedés.